A lehúzós, haszonra hajtó leplezi parazita vérszívó törekvését, Képes Oszkár díjas színészek színjátékát kenterbe verni az alakításával. Profi játszmás manipulátorokkal sodorja össze a sors a jóhiszemű naivakat. Hinni próbál a jóérzésű, önmagából kiindulva. Akár évekig is lehet kitartó játszmás a partner. Mindaddig kapjuk magunk közelébe a típust, akár partner, akár kollega vagy vő személyében, míg meg nem tanulunk kellően éberen figyelni. Hárítani. Távolságot tartani a dörzsölt haszonlesőktől. Leckét ad, tanít éberségre, óvatosságra. A naív, gyermeki hiszékenység helyett, felnőtté válásra. Életrevalóbb látásmódra. Elkeseríthet vagy tudomásul vesszük. Minden helyzet, minden személy a tanítónk :) Kató.

„Legalább a magassága miatt tudjunk rájuk felnézni. Ha már mind hazudik. Nem tudunk rájuk felnézni.” Hát ezen el lehet gondolkodni. Tény, hogy, óvatosabb, távolságtartóbb lesz az akit már csaptak be többször. Nehezebben bízik meg bárkiben. De nem lehetetlen felejteni és hinni. Elengedni a csalódást hozó élményt. Segít, ha belegondolunk, senki sem szent. Követ el hibát mindenki. Van hibájuk bőven a nőknek is. Visszatérve az igazmondásra. Akkor nem mond igazat többnyire valaki, ha fél a következményektől. A férfiak jelentős része tart a párja elvesztésétől. A férfiakra azért is néznek fel kevésbé a nők, mert megtapasztalják hány helyen kell nőként erősnek lenniük. Munkahelyen, háziasszonyként, anyaként …stb. Férfi ezt akkor tapasztalja meg, ha magára marad. :) Kata

Korosodni nem egyszerű. Tudomásul venni az egyre több előnytelen tükörképet. Ám a fiatalok is látnak önmagukról előnyteleneket. Ha a korábbi önmagunkhoz hasonlítjuk a mostanit, akkor bántjuk magunkat. Ami nem cél. Hiszen megteszi azt a külvilág kéretlen, több felől. Inkább segíts magadon! Nézd az erős korosabbakat, hogy csinálják! Hogy vészelik át a hanyatlást? Honnan merítenek erőt? Amikor nem csak a külcsín fogy hanem még gyengülés is terhel. Hogyan viselik az egyedül léteket? Kik a példaképek? Milyen bölcsebb gondolatok segítenek? Bármennyire is körül veszik magukat másokkal sokan, akkor is van olyan helyzet, amikor egyedül, magára maradva is tudni kell erősnek lennie az embernek. Van aki ebben igen nagy edzettségre tesz szert. Ezt dobta a gép. Na mit lehet ebből kihozni? Ameddig csak lehet talpon maradni. :) Kati

Játék címmel írtam szakdolgozatot. A világ, az életünk a legnagyobb, játék. Azon belül is az utódlás az egyik legizgalmasabb kihívás. Amit nem tapasztal meg, az aki nemet mond rá. Csak önmagukért élnek egyre többen. Adott egy génállománnyal érkező kicsi. Régen 50-50%-ra becsülték az öröklött és a környezeti hatásokat. Most 30-70%-ra. Ami manifesztálódik. Adottság kiteljesedik. Tehetség, betegség. Arra 70%-ban hatni bírunk. Micsoda hatalom érzés. Módomban áll valakit vinni olyan irányba, hogy belőle minél többet kihozhassak. Részese lehetek a kiteljesedésének. Adhatok tőlem telhetően a fejlődédéhez. Ha szerencsém van megláthatom mivé alakult. Önmagamban nyugtázhatom, mennyi részem volt ebben. Természetesen önmagam is fejleszthetem. Hitvallásom: Míg él utolsó percéig fejlődik az ember. Némely elméletek szerint, még azután is. :) Kati

Szert tehet valamennyi birtokra valaki bizonyos életkorban. Hiszen az elődei eltávoznak. Valamennyit maguk után hagynak. Ám, ha a meglevőknek nem tud valaki örülni, miből gondolja, hogy, ha valamennyivel több lesz, akkor majd jön az elégedettség. Az elégedettség igen érdekes témakör. A sosem elégedett telhetetlenek tudnának erről beszélni. A hálára való képesség is ide tartozik. Sőt az alázat. Tisztelet. Tehát az örök elégedetlen, telhetetlen, aki úgy véli, neki minden jár, alanyi jogon, hogy is van összerakva? Hol lett elkényeztetve? Az örömre való képesség is olyan téma, amiről érdemes elgondolkodni. Amiért tettünk erőfeszítést, az jobban boldogít, mint, ami az ölünkbe pottyan. Az önbecsülésünket is a komfortzónánkon kívüli tetteink emelik. A sikerélmény ad flow élményt. Azaz nem a megúszásra kell játszani folyton. Érdemes odatenni magunkat. Hallottam arra lehetünk büszkék amit magunk értünk el. A más tollával villogót lenézik. :) Kati

A kedvenc. Akár bevalljuk, akár nem, mindenki életében van kedvenc. Anyukám nagy szívfájdalma volt, hogy az anyjának sem, az apjának sem ő volt a kedvence. Sokszor panaszolta. Annyira igyekezett megfelelni pedig. Kimerülésig terhelte önmagát. Sokszor elgondolkodom ezen. A mostaniakat figyelem ilyen szemmel. Aztán azon is töprengek, akarok lenni bárkinek is a kedvence? Így ahogy vagyok megfelelek vagy sem? Érdemes erőfeszítést tennem? Mennyi energiát vigyek bele? Teszem amit érzek. Ha kellek kellek, ha nem nem. A bölcselkedők szerint: „Amit eröltetni kell, azt nem kell eröltetni.” A párom egyik mondása volt:” Öreg vagyok már bohócnak. Bizonyos korban, tapasztalatok után, belátjuk, hogy megtalál, aki akar. Azért nem árt önmagunknak megfogalmazni, mit szeretnénk. Az univerzum küldhesse felénk. amivel dolgunk lehet. Tudom, hogy nem akarok rosszat senkinek. Ami tőlem telhető volt megtettem. Ha bárki kevesli, sajnálom. Csinálja külömbül! :) Kati

Mik is számítanak annak? Helyzet és hozzáállásunk függvénye. Például édes gondok közé sorolják, ha valaki már nagyon szeretné, hogy legyen kicsije és végre sikerül. Nevet választani lehet. Mondhatnám, hogy kell, de lám itt is tetten érhető a hozzáállás. Akinek sosem érkezik gyereke, annak nem adatik meg, hogy lehet nevet választani. Ha valaki egyedül van és szeretne maga mellett társat, akkor akár még az sem kellemetlen gond, hogy mondjuk annak a férfinak a zokniját akár kézzel is kimossa. Hiszen olyan szemszögből nézi: Van férfi az otthonában. Sorolhatnánk a gondokat, lehetőségeket. Gond, hogy majdnem elkések? De hiszen nekem van munkám. Emlékezzünk a filmben akit el akartak vinni és mondogatta: „Kérem nekem munkám van!” Hány lerobbant nyugdíjas inkább dolgozna szívesebben, mint hogy a betegágyat nyomja. Az albérletben élő csak affektálásnak érzi a saját házzal rendelkező gondjait az épületével kapcsoslatban. Örüljön neki, hogy van sajátja. Ne nyafogjon. Az autóval rendelkező panaszát hasonlóan hallgatja, aki még csak spórol autóra. Az egyetemre járó lányaimnak gyakran mondtam :”Mit nem adnék, ha járhatnék arra a szakra, ahol te most benn vagy.” A kilenc éves kori énem gyakran jut eszembe. Akkoriban terveztem, hogyan leszek majd. Hát most van az a majdan. Ergó : Félre a panaszokkal! :) Kata

Kiálltott ki egy soföfőr a volán mögül a kocsjjából, amikor szemben elhaladt. Ösztönösen mondtam, :’Ugye!” Hiszen a 40 fokban, tényleg nem mindegy, hogy kinn bírunk maradni. Majd osszeállt, hogy akár a külsőmet nyugtázta. Éppenséggel igyekeztem összehangolni reggel a holmijaimat. A színes szalmakalapot, a ruhát, szandált. Minden esetre jobb kedvvel hajtottam tovább a biciklivel. Vidámabban telt a nap. Lám mennyit jelent, ha elismerik a külsőnket, vagy amit teszünk. Ne féljünk dicsérni egymást és önmagunkat! :) Kata

Olyan fürt szülőt vettem észre, amilyen nem termett, mióta apám elment. 9 éve. A 40 fok és aszály a szőlőnek még kedvez is talán. Ez a szőlő az egyik kedvencem volt lánykoromban. Ha esetleg van odaát és a papa látja a próbálkozásaimat, megnyugodhat. Megteszem ami tőlem telhető és az nem kevés. Gondozom, amit rám hagyott. Mint egy láncszemet alkotok az elődeim és az utódaim között. Életemmel mutatni próbálom, ami érték. Esetenként elgondolkodtatnak véletlenszerű dolgok. 2 fiű született a családomba és mindkettő érkezése előtt cumit találtam. Világos és sötétkéket. A nyári szabadságom idején a kerítéseket, korlátokat végig festettem. Anyukámat sokszor láttam, hogy ezt tette. Azon a napon lettem kész, abban az órában, amikor az ő elmenetelének volt az évfordulója. Az unokanővérkém telefonált , hogy főzött nekem pörköltet nokedlivel. A mamám kedvencét. Pedig nem is tudta, hogy ezekben a percekben egy ilyen évfordulóra emlékezem. Mennyire nem szerettem gyerekként ezt az ételt. Most meg milyen örömmel ettem. Mintha csak a mama küldte volna. MEGDICSÉRT, AMIÉRT ÜGYES VOLTAM. :) Kata

A szlengben a ciki, a nem trendi amire tömören a gáz, mint jelző használatos. „Az öreglányban annyi dolog gáz, kivéve a hagyatéka.” Ergó a korosodó leszólható, de amit maga után hagy az ott van. Lehet, hogy a korosodónak a mai trendi dolgok gázosak. Mondjuk a borostás fejet tartja ápolatlan, elhanyagoltnak. A tetoválásokat közönségesnek. A haszonlesést érdekből működésnek. A korosodók is látnak gáznak dolgokat a következő generációkban. Még ha nem is teszik szóvá, hanem hallgatnak. Átgondolták. Az erejük teljében levők könnyen árthatnak. A korosodó, már kiszolgáltatottabb. Kegyetlen farkastörvények vannak. De az idő viszont hihetetlen gyorsan halad és nagyon gyorsan a rákövetkező generáció kopogtat. Figyeltek, milyen mintát láttak. A tanulságos történetben az unoka figyelmeztette az apát, hogy vigyék csak vissza a kosarat, amiben kihozták a hegytetőre az öregapát meghalni, amikor a terhükre volt. Fog kelleni az a kosár nemsokára, kihozni az apát is, ha korosodik. -mondta. :) Kata