Adni bír erőt. Amikor elbizonytalanodva csak hajszálak a fogódzóink. Ám egyre több téren veszti el a hitét csalódások során a magára maradó. Legyint. „Ott egye meg a fene.” Persze azért bánt. Ha pedig bánt, akkor nem teszel rá még eléggé.- mondják. Ahogy a mama mondta:” Rá se ránts Anyuskám!…”- szinte hallom a hangját. Ezek szerint ő is kapott sok keserű pirulát. Hogyan ment mégis rendületlenül tovább? Mi hajtotta? Olvasom a különösen érzékeny személyiséget három betű jelöli. HSP kimagaslóan érzékeny személyiség (highly sensitíve peson). Jellemzőjük a kreativitás. Értem. Utat keres magának a kifejezés vágy. Valami módon hangot kell adni a felfogottaknak. Az élet nem egyszerű ilyen módon. Sok a komplikáció. Van aki felszínesebb érzékelést javasol. Nem hagyni mélyre hatolni az impulzusokat. A nagy kesergések során a szakembert kérdezhetjük. „Akkor miért nem butulok, fásulok el?” Akkor hidegen hagynának a történések. Valamiért az empaták, a művészek, a kreatívak kellenek. Teendőjük van a világban. :) Kata
Hit
Minden vélemény számít!
Inkább villanhasson fel a fiatalos mosoly a ráncokból, mint a botoxok, varrások miatti fura mimikák. Elfogadó a legfiatalabb generáció. A rajzfilmekből és egyéb filmekből elfogadják a fura küllemű szereplőket, ha annak szive van. A csúnyuló öregedőkhöz is így állnak. Nyitott az ufó külleműek, a robotok, a különbféle állatok látványára, társaságára. Az öregek felé is nyitottak. Ez van. Ő így néz ki. De próbálkozik. Néztem, amint huszonéves a dédijét segítgeti mozogni. Figyeltem, ahogy harmincas fiatalember a szomszéd nyolcvanassal együttműködik. Emberi. Szivet melengető. Emlékszem, amikor csak úgy gondoltam egyet és a nagymamám udvarát felsepertem. Nem felejtem el a meleg mosolyt a szemében. Vendég voltam az udvarlóm szüleinél és amíg ők dolgozni voltak, az ágyneműt a napra kitettem, a huzatokat kimostam. Mire hazaértek meg is száradt. Friss nap-illatosban alhattak. Ott is érezte a mama: Ennek a lánynak szive van. Tudnak egyóttműködni a legfiatalabbak a korosakkal. Sok fiatal és középkorú hiányzik a pedagógus pályáról. A kicsik működnek együtt a mama korúakkal. Napi szinten produkál az élet helyzeteket a két generáció toleranciájára. A kicsik nézése, ahogy megértően fogadják, amikor a koros felejt, elfárad. Az idős nézése, ahogy elmereng a kicsiket szemlélve. Érzi, melyikből milyen felnőtt lesz. Az ölelések. Emlékezni fog rá. Máig emlékszem az elsős Éva nénimre. Pedig nem is én voltam a kedvence. Ha véletlen lát odaátról, rám büszke lehet. :) Katika
Kik akkor is lesznek, mikor mi nem. Az elsőknél még ennek átélése másként érint. Aztán az egyre hátrébb sorolódásom figyelve, tapasztalva, apám, és az anyja tekintetét idézem fel. Amikor új életke érkezett. A korosodás miatti kesergés helyett, tudatosítom: Ezt is megélhetem, hogy ilyen korba kerülhettem. Az élet érkezését ilyen szemszögből is nézhetem, átélhetem. Az érkezés előtt a hosszas izgalmam, hogy minden jó legyen. Amennyire csak lehet könnyen menjen. Egészséges lehessen. Ébren töltött éjjelek a várakozás idején. Aztán a megkönnyebbülés, túljutni ezeken. Amikor végre megérkezhet. VAN!, aki korábban nem volt. ÉL! A csodát felfogni is alig lehet. Láncszem lehettem a létrejöttéhez az életemmel. Talán ő választja, hogy hová érkezzen. Még a neme is. Érkeztem lányként oda ahová fiút kértek. A párom pedig érkezett fiúként oda, ahová lányt reméltek. Lehet, hogy ennek is okkal kell így lennie. Más forgatókönyv rendeltetett. Tudomásul véve tenni, menni tovább. Tesszük a dolgunk, tőlünk telhetően. :) Kati
Kérdem a barátném, hogy élte túl, hogy akit annyira szeretett elhagyta. Hiszen, aki meghal pédául, azt elgyászoljuk. De aki elhagyott és mással van, az más módon fájdalmas. „Tudom-mondja, a másikkal is ezt teszi, majd.” Ő ilyen. Tőle ennyi telik. Hiába szeretik. Ettől jobban, mint ahogy én szerettem, más sem fogja szeretni. Ha ilyet nem tud értékelni, hagyni kell menni. Sőt, örülni a szerencsénknek, hogy nem vonódtunk vele össze erőteljesebb kötelékkel. Hiszen a későbbiekben hűtlenkedne. Olvasom: „Ha nem vagy bizonyos abban, hogy engem vagy egy másikat válassz, akkor a másikat válaszd! ” Ergó, akkor legyél velem, ha nélkülem nem megy. Nincs értelme létezned. Mindenképp velem akarod az életet. Megtapasztalni mindent. Lám nem is olyan bonyolult. Olvashatjuk: „Felemel és békét teremt.” Ez fontos momentum. :) Kati
A nadrág, ami télvíz idején is csak boka felettig ér és a cipőben a zokni boka alatt végződik. Vagyis a boka szabadon kivillantva. Sem csizma nem melegíti, sem meleg zokni, sem nadrág nem takarja. A hosszú mellény amiben télen szabadon a könyök, a csukló a kar, váll fázhat. A rövid kabátkák, ami akár a hátsót, derekat sem takarja, a térdet semmiképp sem melegíti. A hasat, derekat nem takaró felsők. A sok helyen felhasított, szakított farmer télen mennyire melegít? Hűt. Megbetegít. Ezek a divattá tett holmik segítenek abban, hogy kelljen kezeltetni a bokát térdet, könyököt, csuklót, vesét, derekat. Venni kelljen majd készítményeket. A gyógyszerészet ajánlásával. A divat a gyógyszeripar befolyása alatt. Pedig melegíteni védeni, takarni, óvni kellene az izületeket, hasűri szerveket. Régen is ha mini ruhát szoknyát hidegben viseltünk volt felfázás, petefészekgyulladás. Most a hasat szabadon hagyó felsőknél is a következmény hasonló. Küzdhetnek a kamasz lányaikkal az anyák. A fentebb leírt holmikat pedig télen, még korosabbak is hordják. Vannak azért jó, elterjedt holmik is. Az ötvenes, hatvanas években volt még divat egész télen, a térdet is takaró, hosszú, meleg kabát, most a pufi tollas, szivacsos a divatos. Valamint a nyakat fejet melegítő kapucnik. Ami régen nem volt. :) Kató
Ha éjjel megébredsz és nem alszol azonnal vissza. A telefonod bekapcsolása helyett, ha párbeszédbe kezdesz önmagaddal, mennyire vagy jó társasága önmagadnak. Érvek, ellenérvek egy-egy helyzettel kapcsolatban. Döntések későbbi hozzáállásokkal kapcsolatban. Tervek fontolgatása. Latolgatás. Kesergés, megvigasztalódás. Egyedül maradva, jobb híján önmagadra számítás. Tudomásul venni, ez van, a gép ezt dobta. A körülményekhez képest, mi hozható ki belőle? Kérdések sorozata. Esetleg szövetséges, honnan akad? Van még remény némi boldogságra? Valamennyi sikerre a mindennapokban? Mely területeket érdemesebb feladni. Hol van, ahol viszont még teremhet babér? Mi az amiben ne bántsam magam? Kiket tudnék segíteni? Hol szerezhetnék sikerélményt? Kiket tudnék ahhoz juttatni? Önmagam hol fejleszthetném? Kiket fejleszthetnék? Egyéne válogatja, mennyi kérdést hajlandó megválaszolni. Mennyire érdekes egy ilyen párbeszéd? :) Kati
Van ismerősöm, aki gyakran panaszolja, hogy a létezését értelmetlennek találja. Ez napi szinten terheli, nyomasztja. Belegondoltam, hogy én is vagyok egy ember ebben a világban, aki nem feltétlen kell, hogy önmagam bántsam. Legalább én karoljam fel önmagam. Segítsem. Legyek megértő. Elvégre 1 szavazatom nekem is van. Mondjuk az ismerősömtől eltérően én szívesen segítek másoknak. Örömöm lelem abban, ha mások általam jobban működnek. Nekem ez szívet melengető. Jó érzéseket érzek ilyenkor. Még akkor is, ha elég, ha tudom én. Én voltam, aki a háttérben menegeltem. Akár mindenféle elismerés nélkül is. Amúgy sem divat a mai korban hálát kifejezni. Kimondani: „Igen, köszönöm, hogy kitettél ilyen helyzeteknek, elvittél ilyen helyekre. Ettől én fejlődtem, több lettem.” Így aztán sokszor csak a saját vállam veregetem meg. Ez is jelent egy elismerést. „Elég, hogyha tudom én…” Ergó, amikor nem talál értelmet valaki, lehet próbálni az erős fókuszt önmagáról eltolni. Kifele, másfele. Nem csak saját gyarapodásra összpontosítani. Gyakori felállás a külsősök felé kritikus, hibakeresés. Önmaga felé erős gyarapodásra törekvés. Az eredmény keserűség. Nem is tud örülni annak amit elér. Amikor képessé válik valaki elégedett lenni akkor is, ha másnál jobbá tett valamit, akkor szintet lép. :) Kati
Ebben a filmben a főszereplö szellemileg a korábbiakhoz képeset kiugró magasságokba jut, majd ismét hanyatlik. Ez jutott eszembe a világhírű szÍnész szellemi leépülését figyelve. Sajnos a legközelebbi hozzátartozómmal is átéltük, amikor a máj nem megfelelő működése miatt az agy működésében is egyre nagyobb gondok voltak. A máj állapotát rontják, mint tudjuk az alkohol, de egyéb élelmiszert tartósítő szerek is. Korosodva a felejtések amúgy is terhelik a szellemi képességeinket. Ki-ki habitusának megfelelően veszi tudomásul ezeket. A szellemi és testi leépüléseket. A memóriánkban egyre kevésbé bízhatunk meg. Felvillan gondolat, ötlet, ihlet. Majd emlékezni fogok rá, úgy hiszem. Ám tapasztalom, hogy nem vagy körülményes a felidézése. A pouzle kirakásakor csak a közepes nehézségű megy. Régebben mennyire ment a nehezebb? Mennyire tudtunk keresztrejtvényt fejteni? Neveket megjegyezni? Mennyi időbe telt és telik most, ha új közösségbe kerülünk és illik mindenkinek megtanulnunk a nevét? Szembesülünk a kvalitásainkkal. A munkát meddig tudjuk végezni önmagunktól elvárt szinten? A 2 gyerekkel is otthon maradó kismamák amikor visszatérnek és újra próbálnak felzárkózni a munkába, átélhetik milyen szellemi erőket kell mozgósítaniuk. 4 évtizedre hagytam el a hivatásomat és helyette az energiámat a saját gyerekeimre fordítottam, A beteg társam és szüleim gondoztam. Megözvegyülve, a visszatéréskor felzárkózni próbáltam. Lassan integrálódtam. Van módom összehasonlítani a főiskolás osztálytársammal, kollegámmal önmagam. Ő, aki a pályát el nem hagyta milyen szakmai sikereket érhetett el. Vajon én milyen szintekre juthattam volna el? Összehasonlíthatjuk a szellemi képességeinket, idegi terhelhetőségeinket másokkal és a fiatalabb kori önmagunkéval. Kell hozzá megértés, nyugtázni, amikor alul maradunk, hanyatlunk. Keserves tapasztalások. Kűzdelem. A megfelő helyen kezeljük az esetleges alulmaradást. Például: „De még létezem, amennyire tőlem telhető, törekszem.” :) Kati
Olvastam Ransburg Jenő hogyan írt a gyerekek egészségesen működődéséről. Hitelesen meggyőzött például arról, hogy jelzi a gyerek az éhségét és azt is mekkora mennyiségre van szüksége. NEM KÉNE EZT ELRONTANI! A szülők rossz példájával, amikor svédasztalos étteremben, csak mert ki van fizetve a fix összeg, rosszullétig degeszre tömve látja az apját a gyerek. Akire felnéz ereje miatt a kicsi és példának érzi sok mindenben, szánalmas mintát mutat. Valamivel mindenki többet fogyaszt ilyen helyeken . Hiszen nem naponta van ilyen lakoma. Sokféle, színes, az otthonitól is színvonalasabban elkészítve. Aztán kamaszként ezt az élményt a megfelelő helyre elteszi. A következtetést levonja. A szülő is ember. Nyugtázza. Látja más területeken is a gyengeségeket, hiányosságokat. Sőt a sajátjait is megtapasztalja. Tudomásul veszi, elfogadja. Eldönti magában miből kér annyit amennyi szükséges. Ételből, élményből. A telhetetlenséget is megtapasztalja. Netezésből, alvásból. Dönt arról milyen szeretne lenni. Kinek tetszik és kinek nem tetszik a viselkedése. A számára, ki, milyen téren hiteles. Ki lesz a példaképe. Kiből, miből mennyire van szüksége. Ő rá kinek mennyire van szüksége. S, ha kevésbé kell, hogyan tudja önmagát olyanná formálni, hogy akarjanak lenni vele, a közelében. :) Kati