Noha sok szürke esős nappal érkezett az idei tavasz, akkor is a vizes fűben sorra vettem melyik fa hogyan élte túl a telet. Rügye-virága mit mutat. A legtöbb a legsérültebben van. Kis viharvert seregem, mutatva mondja, hogy felállnak. Mintha csak engem is bíztatnának. Adnak majd újra ennem, hogy erősödhessek. Magam mögött tudhassam a nehézségeket. Volt bőven. A portásnőnk magára maradt özvegyen, ám minden hétvégén a nyaralójában tesz vesz. Az tölti fel. A kertemben naponta a legfinomabb fűvel a kezemben a baromfit etetem. Meleg tojással várt reggel. A hogy tartom a kezemben, olyan, mint apám ujjai, sima idős tenyere. Amikor még dolgozott a fémekkel nyoma volt a kezén, mint a páromén is. Amikor már sokat pihentek ilyen sima lett, mint a tojás.

Az ablakom elé forgót tettem. Dacol a szürke napokkal a színessége. Csakúgy, mint én, amikor sárga esőkabátomban járok vagy a piros dzsekimben ázom. Dacolva ebben csurom vizesen értem haza a biciklimmel, mert reméltem csak csepergés lesz. A forgó direkt vidáman pörög, a szél neki kifejezetten kedvez. Hányszor mondom az erős szenvedélyeknek is megfelelő vitorla kell. Rátalálni nem mindig egyszerű, de ha sikerül, hasítani lehet. Szárnyakat kaphatunk. Célt fogalmazva arra erősen figyelve. Hiszen, ahogy mondják, a céltalan hajónak egyik szél sem kedvez. Ha tudom mit szeretnék, a megoldás is mellém szegődik. A színesség valamennyire a közbejövő szürke napok levertségét is eltereli, jut eszembe ahogy a forgót töprengve figyelem. Továbbá az események gyors forgására is asszociálhatunk vele. Egyszer fenn, egyszer lenn, mint az életünkben. Mennyi ihletet teendőt fogalmaz, ad, ha figyeled. Lesz még jobb is. Nem leszel folyton lenn.

Olyanoknak kellünk, szinte üldöznek, akik nekünk nem. Nekünk pedig olyan kellene, akiknek mi nem. Méltóság kell ennek elviseléséhez. Talán csak némelyeknek adatik meg, hogy mindkét fél azt akarja, akivel sikerül együtt lennie. Az időtartam is kérdéses, hogy ez meddig áll fenn. Kényes egyensúly, ahogyan megfigyeltem eddigi életemben. Amolyan húzd meg, ereszd meg. A taktikázókat, most nem említem. A manipulatív, játszmázókról már írtam épp eleget. Az egészségesen egymás felé érdeklődőkről gondolkodom. Ahogyan haladnak azonos ütemben egymás fele, hasonló ütemben. Illúzió lenne? Álom? Mese? A valóságban szenvedély lobban? A kötődések pedig ha elkezdődnek az sem egyformán erősödik a két félben? Ezen a téren levő túlzásokról szintén írtam már bőven. A szenvedély tehát nem zabolázható vagy csak kis mértékben. Fel is adja az ember, ha már sokadjára kötődött, aztán fájt elengednie azokat, akiket csak egyoldalúan ő szeretett. Ezért élnének annyian egyedül? Lehet. Hallgatom a barátnőmet: „Csapj agyon, ha még egyszer szerelmes leszek!” Mennyire éri meg a gyötrelem, ami jár vele? Hiszen meg is énekelték: „Szerelem szerelem, átkozott gyötrelem…”Azért ki tud virulni tőle az ember lelke, teste. :) Kati

A legordasabbtól is van még dörzsöltebb, ravaszabb. A karma tapasztaltuk már sokszor, hogy mennyire nagyon működik. Figyelem a nekem ártókat, amikor egyszercsak megtalálja őket, olyan, aki alaposan helyben hagyja, megleckézteti. Mondanám, hogy csak hátra kell dőlni és végig nézni. De még ez sincs meg. Viszont figyelem. Az élet nagy tanító mester. Sőt rendező. Tudjuk: Színház az egész világ és benne minden ember színész. Találkoztam olyan gyerekkori osztálytárssal, aki szervezett maga köré bántalmazókat és úgy keserítve tartott félelemben. Korosodva, az életére visszatekintve megannyi csapásról mesélt. Ismerek olyan aktív, destruktív illetőt, akivel szemben építkezett egy igen gazdag és nagy károkat okozott a területe speciális kialakításával az előbb említett számára. Más esetben kollegánál sajnos tapasztaltam, ahogyan vadászott a kihasználható, lehúzhatóra és aztán egy olyanért lett oda, aki pedig őt hálózta be. „Vitte be az erdőbe.” Ördögi dolgok, történések. Nem véletlen alakulnak, úgy ahogy, az események. Kati

A két végletet alkotja a két típus. Mindannyian ismerjük az olyan rokont vagy kollégát, akinek az elég jó nem jó. A tökéletesség megszállotja. Önmagától, környezetétől elvárna még jobbat. Mennyire képes érezni elégedettséget? Tudjuk a választ. A „jól van az úgy” ennek az ellentéte. Milyen is a kettő, ha kontaktusba kerül? Partnerként például. Mennyire képesek a másik problémájának tolerálására? Rendkívül idegesítő a szőrszálhasogató a nagyvonalú számára. Az elégedettségre való képtelensége. Hiszen semmi sem elég jó neki. Önmagával és másokkal sem elégedett. Valami mindig fáj neki. Rigolyás. Mekkora távolságot tartsunk tőlük? Az összeset mondaná viccesen, akinek napi szinten el kell az ilyen körülményességet viselnie. Fárasztó, bűntudatkeltő. Nem fog megváltozni sosem. Kritizál, leszól itélkezik, becsmérel. Trehánynak tekint. Ember legyen a talpán, aki ezt hosszabb távon elviselni képes. Kati

Erőim határán járva, ha életemben mélypontok mutatkoztak felidézem apám viselkedését. Hogyan állt a csábító kisértések felé. Hogyan kezelte? 1 ujjnyi bort tett csak naponta a fröccsébe. Épp csak az íze kedvéért. A saját bora így elég volt egész évre. A javait beosztóan kezelte. Önismeretem támaszték a nehéz helyzetekben, mert tudom, mértékletességét örököltem. Anyám szenvedélyessége is gyakran jut az eszembe. Ahogyan a munkáit végezte. A háztartást ahogyan vitte. Míg csak élek formálhatom magam. A tőlük kapottakat az életemben milyen mértékben engedem érvényesülésre. Amikor az életünkben függőségek bukkannak fel és bizonyos ideig terhelnek, hogyan sikerül legyőznünk ezeket? Társfüggés, traumakötés, vásárlás stb. Szinte alig akad, akit ne kisértene meg soha semmilyen függés. Van amikor szakember segítsége is kell, hogy magunk mögött hagyhassunk 1-1 terhet. Felszabadító megkönnyebbülés. Állítólag okkal kerül 1-1 függés az életünkbe. Nem véletlen. Tanítónk. Egyik mondás szerint van amelyik férfi mellett boldog leszel, másiktól pedig erős. Most már megérdemelném, hogy boldog is lehessek. :) Kati

Addig teszi a megjegyzéseket a gyereke mellett megjelenő partnerjelöltekre, míg a partnert lemorzsolja, gyerekét a legvégsőkig maga mellett tudja. Így az ápolója biztosítva. Miért is engedné el? Hiszen az élete múlhat rajta. Egyedül maradva egy rosszullét esetén akár évekkel hamarabb meghal, ha nincs mellette senki. Élet halál harc. A gyereke párkapcsolata másodlagos. Küldhet a korosodó, öregedő gyereke segélykérő jeleket a világba, hogy házasodna is . Erősebb a szülője. Dominánsabb. Lenyomja. Manőver. Manipuláció. Taktika. A felbukkanó partnernek esélye alig van. Feladja. Marad a 40-50éves sőt még idősebb „gyerek” agglegény, öreglány. Keserű történet. Nem is kell nagyon keresgélni, hiszen sok ilyen sorsot látunk lépten nyomon. Keserű tapasztalás, amikor a partnerünk ilyen szülője mellől levakarhatatlan, mert oda van szinte láncolva. A szülője visszatartja. A mama- vagy „papahoteles” pedig a kényelemben marad. Kata

Indul a 4 éves az oviba a szürke esősben Kezében az ernyővel néz kifele a kocsiból. Tőlem egy puszót az ablakra kapott. A mosolya az erőm mára, ha megyek az arénába. Amikor udvarol majd lesz ötlete a megszeretettjével való játékosságra. Talán a puszi az ablakon felvillan. Felvillan nekem is, hogy milyen furaságokat tett anya és a mama. A régi buszon förtelmes volt a levegő, amikor kellett mennünk a belvárosba. A péknél meleg kenyeret vettünk és elsősegélyként letéptük a sarkát, úgy majszoltuk. Nem érdekelte a mamám, ha voltak akik ezen. megbotránkoztak. Azóta is a kenyér szélét szeretem és távolságtartással kezelem a bármilyen tetteimen ítélkezőket. Lám mennyi útravalókat kaptam! A spontaneitás emberi. A robotika a tervezett gépeibe ezt a jövőben, hogy teszi? Mégiscsak meg kell a hús vér embert is hagyni!!! :) Kati

A dús gazdag szomszéd a kocsiablakból érkezéskor a szemetét rendszeresen az árkunkba dobta. Szokása sokat elárult róla. Fennsőbbséges, rátartiságáról jellemzést ad. Hosszú ideig figyeltem ezt a szokását. Majd egyszer fogtam a lombszedő gereblyét, a szemetét lapátra kapartam és a kint levő kukájába szórtam. NAGGGYON lassan. Ha látta a műveletet az számára egy higgadt, bölcs jellemzés. A kukája belül tiszta volt és hatalmas új nylonban volt a szemét . Vagyis módjában áll a saját piszkának kultúrált eltávolítására. Egyszer volt csak szükség erre a procedúrára. A viselkedéseink mögöttes oka: Úgy vélem a birtokunk az utódaink jussa, nem pedig egy szomszéd terjeszkedésének terepe. Ez a kerítésünk gondozásakor vált nyilvánvalóvá. Vita nélkül néhány rövid mondat hangzott el. Szüleim, nagyszüleim és mi nem hiába dolgoztunk. Több generáció azért tett erőfeszítést, hogy az utódainak legyen. Megbecsülendő. Korosodva az ember megtanul tovább is látni az orránál. Kati

Adni bír erőt. Amikor elbizonytalanodva csak hajszálak a fogódzóink. Ám egyre több téren veszti el a hitét csalódások során a magára maradó. Legyint. „Ott egye meg a fene.” Persze azért bánt. Ha pedig bánt, akkor nem teszel rá még eléggé.- mondják. Ahogy a mama mondta:” Rá se ránts Anyuskám!…”- szinte hallom a hangját. Ezek szerint ő is kapott sok keserű pirulát. Hogyan ment mégis rendületlenül tovább? Mi hajtotta? Olvasom a különösen érzékeny személyiséget három betű jelöli. HSP kimagaslóan érzékeny személyiség (highly sensitíve peson). Jellemzőjük a kreativitás. Értem. Utat keres magának a kifejezés vágy. Valami módon hangot kell adni a felfogottaknak. Az élet nem egyszerű ilyen módon. Sok a komplikáció. Van aki felszínesebb érzékelést javasol. Nem hagyni mélyre hatolni az impulzusokat. A nagy kesergések során a szakembert kérdezhetjük. „Akkor miért nem butulok, fásulok el?” Akkor hidegen hagynának a történések. Valamiért az empaták, a művészek, a kreatívak kellenek. Teendőjük van a világban. :) Kata