A zárlazítót fújtam a süvítő fagyos hidegben, mert a zárjaim recsegve ropogva működtek. Az ujjaim a hidegtől megmerevedtek, elgémberedtek. Közben azon töprengtem az embereknek, amikor csikorogva, nyikorogva működnek, mert szoronganak, félnek, pánikolnak, mi az ami a zárlazítóhoz hasonlóan oldani tudja őket, minket. Tudjuk, hogy riogatnak. Tény, hogy a megfélemlített ember tartalékol, többet vásárol. Ez pedig érdeke a telhetetlen felsőbb rétegnek. A folyton gyarapodó vagyon kétséges mennyire tudja boldogabbá elégedettebbé tenni őket. Úgy tűnik nem, hiszen a szerzési kényszer kielégíthetetlen. Odaátra senki sem viszi a megszerzett vagyonát, a szükségletek feletti szerzés tehát felesleges. Visszatérve az oldódásra a szorongó félős állapotra, mindig is próbáltak módszereket az emberek. Az alkohol a drog, a nyugtató gyógyszerek nem váltak be. A sport már inkább. A kommunikáció, a társas együttlétek , a hobbik és egyéb aktív, passzív pihenések szintén segíthetnek. Az elhivatott pozitív segítő tevékenységek, amik jó érzéssel töltenek el, tudják még jól oldani korunk nagy civilizációs betegségét, a félelmet. Kati