Mit sem sejtve fizetem a csarnokban a retket, amikor azt veszem észre, hogy amíg az aprót a tárcámban kerestem az árus a telefonját elővette és rólam egy képet készített. Nézek rá csodálkozva és nem tudtam, hogyan reagáljak. Majd elmentem kérdőjelekkel a fejem körül. Azóta is eszembe jut. Illene tán megkérdezni az embert: „Kérem megengedi, hogy egy képet készítsek.” Az otthonomban járt valaki és a lakásom egy részletét megörökítette. Nem kérdezte, akarom-e. Úgy gondolom Meg kell kérdezni a másikat, hogy megengedi-e, akarja-e, hogy ha akár őt, akár, az otthonát szeretnénk fotózni. Tisztelnünk kell a másikat annyira, hogy őt és az otthonát csak a beleeggyezésével fotózzuk le. Azt hittem, ez evidens. Feltételeztem, jóhiszeműen. De sajnos nem az. A másik érzelmi intelligáciájának hiányosságairól is egy KÉP-et ad. .:) Kata