Hallgatom, amint, a nevelők tanakodtak a nevekről. A kicsik között olyan 2 sorozatos csínytevő leányzó volt akikkel bizony foglalkozni kellett. A leg változatosabb dolgokat produkálták napi szinten. A fiúkat rugdosta, a felsőbb osztályba járókat megcsókolni próbálta és még sorolhatnám a „bűnei” lajstromát naphosszat. Mindkét lányt Majának hívták. A nevelők tanakodtak, hogy mi ez itt. Külön csoportba járnak, de a név azonosságból, kezdtek következtetéseket levonni. Azt kellett mondjam nekik: „Van a családomban is Maja, ám ő egy csendes, nyugodt, békés teremtés, akinek igen jó szíve van.” Említeni kezdték a mesében levő méhecskét. Idézhetjük a népcsoportot. Nekem mindig Goya, a festő képsorozata jutott az eszembe mikor a kicsilány még baba volt. Nehezen is szoktam meg a nevét. Ahogyan nagylány lett akkor szoktam meg a nevet. Hányszor a makrancos Katára asszociálnak az emberek, amikor egy olyan Kati lép a színre, aki tudja, hogy mit akar. Azonnal besorolják öntörvényűnek, csak mert nem enged. Még Katalin cárnőt is emlegetnek. Aki, művelt volt, okos, erős kezű uralkodásával írta be magát a történelembe Viseljük azért ezt a nevet is sokan, érzékeny megértő lelkűek. :) Kati