Olyan fürt szülőt vettem észre, amilyen nem termett, mióta apám elment. 9 éve. A 40 fok és aszály a szőlőnek még kedvez is talán. Ez a szőlő az egyik kedvencem volt lánykoromban. Ha esetleg van odaát és a papa látja a próbálkozásaimat, megnyugodhat. Megteszem ami tőlem telhető és az nem kevés. Gondozom, amit rám hagyott. Mint egy láncszemet alkotok az elődeim és az utódaim között. Életemmel mutatni próbálom, ami érték. Esetenként elgondolkodtatnak véletlenszerű dolgok. 2 fiű született a családomba és mindkettő érkezése előtt cumit találtam. Világos és sötétkéket. A nyári szabadságom idején a kerítéseket, korlátokat végig festettem. Anyukámat sokszor láttam, hogy ezt tette. Azon a napon lettem kész, abban az órában, amikor az ő elmenetelének volt az évfordulója. Az unokanővérkém telefonált , hogy főzött nekem pörköltet nokedlivel. A mamám kedvencét. Pedig nem is tudta, hogy ezekben a percekben egy ilyen évfordulóra emlékezem. Mennyire nem szerettem gyerekként ezt az ételt. Most meg milyen örömmel ettem. Mintha csak a mama küldte volna. MEGDICSÉRT, AMIÉRT ÜGYES VOLTAM. :) Kata