Mik is számítanak annak? Helyzet és hozzáállásunk függvénye. Például édes gondok közé sorolják, ha valaki már nagyon szeretné, hogy legyen kicsije és végre sikerül. Nevet választani lehet. Mondhatnám, hogy kell, de lám itt is tetten érhető a hozzáállás. Akinek sosem érkezik gyereke, annak nem adatik meg, hogy lehet nevet választani. Ha valaki egyedül van és szeretne maga mellett társat, akkor akár még az sem kellemetlen gond, hogy mondjuk annak a férfinak a zokniját akár kézzel is kimossa. Hiszen olyan szemszögből nézi: Van férfi az otthonában. Sorolhatnánk a gondokat, lehetőségeket. Gond, hogy majdnem elkések? De hiszen nekem van munkám. Emlékezzünk a filmben akit el akartak vinni és mondogatta: „Kérem nekem munkám van!” Hány lerobbant nyugdíjas inkább dolgozna szívesebben, mint hogy a betegágyat nyomja. Az albérletben élő csak affektálásnak érzi a saját házzal rendelkező gondjait az épületével kapcsoslatban. Örüljön neki, hogy van sajátja. Ne nyafogjon. Az autóval rendelkező panaszát hasonlóan hallgatja, aki még csak spórol autóra. Az egyetemre járó lányaimnak gyakran mondtam :”Mit nem adnék, ha járhatnék arra a szakra, ahol te most benn vagy.” A kilenc éves kori énem gyakran jut eszembe. Akkoriban terveztem, hogyan leszek majd. Hát most van az a majdan. Ergó : Félre a panaszokkal! :) Kata