Ma reggeli észlelet: Kihajtás a halottnak hitt fán. /Nagyszombaton/. Mint egy üzenet. Élet a halál után. A fasort akkor telepítettem, amikor még fontolgattam, ha sikerülne egy 3. kicsi és az ha esetleg fiú lenne, talán életkedvvel a beteges apát a leépüléstől visszatartaná. A 40 éves középkorú mivoltunk, és a függés talán ami miatt a 40 tuja lett a kertben ennek a történetnek a képviselője. Az egyik közülük talán a szomszéd, kilátás, belátás miatt nem lehetett jó helyen, mert úgy tűnt évekig, hogy oda lett. Ám ott hagytam és a mellette levő kettő ágait úgy rendezgettem, hogy öleljék körbe. Ma reggel pedig látom a törzsön az életjeleket. Nagy örömömre. Mintha csak üzenne, bíztatna életre. Ne adjam fel. Mindezt pont ma reggelen veszem észre. Meghatódom persze. Érthetően. A fáim tehát jeleznek. A meggyes cseresznye is sok gallyát száradva jelzett. Tavaly oldalt egy kihajtással mutatta, lesz ott még élet. A tetején az elhaltakat leszedtem és idén virágban látom. Szívet lelket gyönyörködtet. A 45 fokos szögben dőlő pedig megtámasztva a legpompásabb lombbal szeretne adni gyümölcsöt. Hálát érzek. :) Kati