Abban a reményben próbálunk megoldani magunk körül problémákat, hogy majd egyszer csak elérünk egy optimális szintet. Ám amint sikerül elrendeznünk valamit, keletkezik egy új dolog, amivel foglalkoznunk kell. Az agyunk, mint a tenger sodor a partra midig valamit, ami figyelmet érdemel. Tökéletesíteni. Eljutni egy még jobb szintre. Ha pedig valahol visszaesést érzünk, akkor törekszünk, hogyan tudnánk feljutni a már korábban elért jobb helyre. Mintha a fejlődés egy belső késztetés, program lenne. Az utolsó percekig. Gondolkodunk. Problémákat generálunk, gerjesztünk. Tehetjük azt is, hogy hagyjuk  megtörténni a körülöttünk levőket. Sodródhatunk is. Dönthetünk, melyik utat választjuk. :) Kati