Kolléganők beszélgettek  arról, hogy olyan fiú lett a párja, akire az anyukája úgy rá van nőve, mint a szőlőre a komló. Leválaszthatatlan szinte. Érkezik is a tanács:” Menekülj! Sosem leszel elég jó! Mindig fog találni hibát. Ha nem talál akkor kreál. ” Pedig hibázni emberi dolog.  „Készülj fel rá, hogy erősen megfigyel, elemez és mint egy tigris őrzi a fiát.  Küzdelem.” Nem  könnyű megengedni, hogy a gyerekünk elkövethesse a saját hibáit az életben. Nem könnyű a gyerekünket elengedni.  Hát még, ha nem is akarja elengedni egy mama a fiát. Láthattam sokszor, amikor anyukám velem magára maradt, mert apám, ment a mamájához. Mennyi év telt el és a tipikus helyzetek alig változnak. Láthatok manapság is elengedésre képtelen anyákat. Némelyik attól fél, ha a korosodó férje elmegy, akkor magára marad egyedül. Vissza tartja hát a fiát támasz, segítő gyanánt. Nem lesz a földön olyan lány, akit megtűrne a gyereke mellett. Feloldható valahogyan az ilyen helyzet? Kérdéses. Pedig az lenne ideális, ha mindenki elégedett lehetne. :) Kati