A két végletet alkotja a két típus. Mindannyian ismerjük az olyan rokont vagy kollégát, akinek az elég jó nem jó. A tökéletesség megszállotja. Önmagától, környezetétől elvárna még jobbat. Mennyire képes érezni elégedettséget? Tudjuk a választ. A „jól van az úgy” ennek az ellentéte. Milyen is a kettő, ha kontaktusba kerül? Partnerként például. Mennyire képesek a másik problémájának tolerálására? Rendkívül idegesítő a szőrszálhasogató a nagyvonalú számára. Az elégedettségre való képtelensége. Hiszen semmi sem elég jó neki. Önmagával és másokkal sem elégedett. Valami mindig fáj neki. Rigolyás. Mekkora távolságot tartsunk tőlük? Az összeset mondaná viccesen, akinek napi szinten el kell az ilyen körülményességet viselnie. Fárasztó, bűntudatkeltő. Nem fog megváltozni sosem. Kritizál, leszól itélkezik, becsmérel. Trehánynak tekint. Ember legyen a talpán, aki ezt hosszabb távon elviselni képes. Kati