Nem váltak le. Egész életükben anyjuknak vagy apjuknak hódolnak. A közelükben maradnak. A macska a kamaszodó kicsinyét leválasztja. Erősíti, önállósítja. Ha a gyerek marad a szülőre ragadva, patológiás kapcsolat keseríti meg őket és még a közelükben levőkre is hat a frusztrált helyzet. A közeledni próbáló partnerjelöltekre is. Hiszen hiába. Valaki ott a helyet lefoglalja. Ne szépítsük. Mennyire szereti. Nem a szülő a párja. Bölcsebb szülő megérti, hogy kell egy lépést hátrálnia. Ne legyen öregedő kisfia, kislánya örökre megrekedve ebben a pozícióban. Nézzük csak meg körülöttünk hányan élnek anyjukkal, apjukkal kettesben. A parentifikáció azt jelenti, hogy egy szülő a kiskorú gyerekét a felnőtt dolgaival, párkapcsolati problémáival terheli. Komoly hiba. Torzító következményei lesznek. A gyerek együtt érez anyjával, apjával. Szolidalitást vállal fel. A szerint viselkedik. Majd így is marad. Ne csússzunk ebbe a hibába! A gyerek nem a barát vagy a barátnő és nem is a pszichológusunk. Tudnának sokan mesélni, mennyire nehéz kapcsolatba kerülni az apjával vagy anyjával élővel Milyen sokan adják inkább fel. Hagyják hódoljon továbbra is az illető a szülőjének. Kérdés feloldható e a megrekedt helyzet? Minden esetre tudatosítandó. Ismerjük fel! Ezek az első lépések. :) Kati