Kérdem a barátném, hogy élte túl, hogy akit annyira szeretett elhagyta. Hiszen, aki meghal pédául, azt elgyászoljuk. De aki elhagyott és mással van, az más módon fájdalmas. „Tudom-mondja, a másikkal is ezt teszi, majd.” Ő ilyen. Tőle ennyi telik. Hiába szeretik. Ettől jobban, mint ahogy én szerettem, más sem fogja szeretni. Ha ilyet nem tud értékelni, hagyni kell menni. Sőt, örülni a szerencsénknek, hogy nem vonódtunk vele össze erőteljesebb kötelékkel. Hiszen a későbbiekben hűtlenkedne. Olvasom: „Ha nem vagy bizonyos abban, hogy engem vagy egy másikat válassz, akkor a másikat válaszd! ” Ergó, akkor legyél velem, ha nélkülem nem megy. Nincs értelme létezned. Mindenképp velem akarod az életet. Megtapasztalni mindent. Lám nem is olyan bonyolult. Olvashatjuk: „Felemel és békét teremt.” Ez fontos momentum. :) Kati