Olyan érzése van olykor az embernek, mintha istenségek vagy esetleg földön kívüliek játszanának velünk. Formálgatnának a velünk való történéseket. Például délután vásárlást követően, amikor elpakoltam, már indultam volna el, amikor észre vettem, hogy a tálcám kis híján ott maradt. Este a postára érkezve egy otthagyott pénztálcát találtam. Megfogtam és a póstás kisasszonynak leadtam. Míg várakoztam egy hölgy érkezett ziláltan és körbe tekingetett. Kérdeztem a tálcáját hagyta el? Mert én voltam aki megtalálta. Megköszönte. Az ablakhoz kísértem. Kérdezték tőle, milyen volt és mennyi pénz volt benne? Már akarták őt telefonon hívni, mert ő okosan a nevét, telefonszámát a tálcába beírta. Pár órán belül átélhettem az élményt mindkét oldalról. Milyen érzés elhagyni egy közeli személyes holminkat. Önismereti élményem lett arról, mennyire vagyok becsületes. Bele gondolhattam, milyen lehet, ha talál valaki tálcát és megtartja. Esetleg tömve van sok pénzzel. Mit vehetnék rajta? Még azt is sorra átgondolhattam, milyen dolgokra lenne a legnagyobb szükségem. Tudnék e igazán örülni azoknak a dolgoknak.Vagy eszembe jutna, hogy valaki bánkódott az elveszett holmija miatt. Egyszer már volt olyan is, amikor valóban sok pénzzel tele tömött tálcát találtam és a tulaj után vittem gyorsan, mivel akkor láttam, hogy ki volt az aki elhagyta. Élményeket szerzünk ilyenkor, megismerjük jobban önmagunkat. Elmondva a történteket, pedig családtagjainkat barátainkat jobban megismerhetjük, ha véleményt alkotnak. Nevelhetjük gyerekeinket a történtek megosztásával. Gondolhatjuk ilyenkor önmagunkat akár lúzenek vagy becsületes megtalálónak. Hogyan tudunk  tovább élni jobban utána? Fontos, hogy elfogadjuk, szeressük önmagunkat. :) Kata