Az ablakom elé forgót tettem. Dacol a szürke napokkal a színessége. Csakúgy, mint én, amikor sárga esőkabátomban járok vagy a piros dzsekimben ázom. Dacolva ebben csurom vizesen értem haza a biciklimmel, mert reméltem csak csepergés lesz. A forgó direkt vidáman pörög, a szél neki kifejezetten kedvez. Hányszor mondom az erős szenvedélyeknek is megfelelő vitorla kell. Rátalálni nem mindig egyszerű, de ha sikerül, hasítani lehet. Szárnyakat kaphatunk. Célt fogalmazva arra erősen figyelve. Hiszen, ahogy mondják, a céltalan hajónak egyik szél sem kedvez. Ha tudom mit szeretnék, a megoldás is mellém szegődik. A színesség valamennyire a közbejövő szürke napok levertségét is eltereli, jut eszembe ahogy a forgót töprengve figyelem. Továbbá az események gyors forgására is asszociálhatunk vele. Egyszer fenn, egyszer lenn, mint az életünkben. Mennyi ihletet teendőt fogalmaz, ad, ha figyeled. Lesz még jobb is. Nem leszel folyton lenn.