Erről a kifejezésről mindig is írni szerettem volna. Igencsak elgondolkodtat. Először a barátnémtól hallottam. Kicsit irigykedve mondta. Az ő párja nem tette ezt vele. Arra szokták mondani, aki annyira akarja a mellette levő mosolyát, örömét látni, nézni, figyelni. Ami csak tőle telhető megteszi. Jó érzéssel tölti el, hogy aki mellette van az nem kesereg, nem egykedvű, hanem vidám és elégedett. Aztán ebből természetesen elindul egy kölcsönösség. Hiszen a válasz is hasonló jó esetben. Nem lehet, hogy mindig csak az egyik fél kedvezzen. Jó érzésű embernek adni van késztetése. Szivet melengető átélni, hogy attól örül a másik, amit én tettem. Általam került ilyen szép mosolygós állapotba. Én vagyok ennek a hátterében. Ha nem tettem volna ezeket, akkor ez nem jön létre. Változást eszközöltem. Persze amikor sorozatosan elmarad a viszonzás, akkor azért ki tud merülni az adó fél. Az a lehúzás, kihasználás, kiélés helyzet. Másik témakör. Elgondolkodtató, amikor már csak önmagát tudja nagy magára maradásában tenyerén hordani az ember. Az is másik írás témája. :) Kati