Az idő, a törődés, a gondoskodás minden pénztől, aranytól, vagyontól fontosabb. Rájön, megérti, belátja aki bölcsességre tesz szert. A pénzt hajszolók is megtapasztalják. amikor olyat vesztenek el, aki szerette őket. Megtanulják, mi is ami számít. Meg kell becsüljük, azt, akitől a fentieket megkapjuk, mert leckét kapunk, ha méltatlanul bánunk vele. Pótolhatók a dolgok. De ha már nem kapjuk valamilyen oknál fogva a törődését, annak, aki ezt szívből tette, akkor szegényebbé váltunk. Elvesztettünk egy kincset. Van aki képes hálára. Ma kevésbé divatos. Evidens a kapni akarás. Mert nekem jár-szemlélet. Hát pedig nem jár csak úgy semmi. Tenni kell érte. Ki kell érdemelni. A fentiek más más generáció szavai. Talán nem is kell értelmezni. Tudjuk, hogy melyik korosztályre jellemző. Valamennyire temperamentum függvénye is. A vehemens, rámenősebbeké melyik szemlélet. A szerényebb, szolidabb milyen hozzáállással van ebben a témakörben? Ki mennyire önző, egoista? Milyen neveltetést kapott? Mennyire volt a szülei szeme fénye? Mennyire kényeztették el? A családban ki volt a primadonna, aki körül forgott minden? Hogyan éljük túl, ha nem mi voltunk a középpontban? Aztán a munkahelyen is, a párkapcsolatban is keressük ezt a szerepkörünket. Valamint, azt aki illeszkedik ehhez. :) Kati