Maradt még alma elérhetetlen magasan. Őszi szünet. Halottak napja. Micsoda kontraszt! Az alma a tojás az élet szimbóluma. Apámtól láttam a baromfival, hogyan bánt. Néz most is a 3 tyúkom, fűre várva. Hűvösödik. Már alig tojnak. Keresem az almaszedőt, amit a papa a bátyjával barkácsolt. Ez a 2 férfi mennyit segített nekem! Még most is. Általuk leszedhetem a termést. Ezen a napon vonul a tömeg a temetők felé. Ilyenkor nem megyek. Zavar a tömeg. A félig sérült almák fele a tyúkoké. Az egészséges részek adják a reggelimet. Megbecsülöm, mert bio. Zamatosabb, mint a vásárolható permetezettek. Javítgatom a szétesőben levő almaszedőt. Nem akarom, hogy a szomszédba átessen. Ott most ilyenkor nincsenek. Hagyok azért a madaraknak is némi élelmet. Reggelente beszélgetnek velem. Békés, csendes a kert. Terápia a zsivajos munkahellyel szemben. Lecsendesedhet a szorongó lélek. A mindenhonnan áradó, telhetetlen kereskedelmet fokozó pánikkeltésekkel szemben. Többet kirándul akinek saját kertjével dolga nincsen. Hát ilyen csendes békés emlékezéssel telnek ezek a percek. :) Kati