Mások szemében láthatjuk meg önmagunkat. Ha szerencsénk van, akkor lehetünk olyan közelében, aki  igazán kedvel. Nem csak addig bókol, amíg birtokon belülre kerül. Tény, hogy olyan ember közelében, akiről érezzük, elfogad, sőt fontosnak, pótolhatatlannak tart szárnyakat kaphatunk. Ám provokál erőkifejtést belőlünk és motivál bizonyításra olyan ember közelsége, aki nem érezteti az elfogadást.  Nem azért írtam ezt, mert ilyen az optimális, hanem, mert van amikor nincs módunk változtatni. Például a közeli rokon vagy kolléga jelen létét. Érthetően az életben nem lehetünk mindig a minket feltétel nélkül elfogadók közelében. Az elutasítást megtapasztalva rádöbbenünk. Ezzel ellentétben mennyire csodálatos mikor viszont kaphatunk olyanokat is akik támogatnak, örülnek nekünk igazán és éreztetik is : ‘De jó,hogy létezünk. Méltányoljuk, becsüljük meg! Essen szó azokról az emberekről, akik nem szeretik önmagukat. Elhiszik a magasra helyezett követelmények miatt, hogy kevesek, nem elegek. Nekik van a legnagyobb szükségük az elfogadó, erősítő, támogatókra. :)  Kata