Olvastam Ransburg Jenő hogyan írt a gyerekek egészségesen működődéséről. Hitelesen meggyőzött például arról, hogy jelzi a gyerek az éhségét és azt is mekkora mennyiségre van szüksége. NEM KÉNE EZT ELRONTANI! A szülők rossz példájával, amikor svédasztalos étteremben, csak mert ki van fizetve a fix összeg, rosszullétig degeszre tömve látja az apját a gyerek. Akire felnéz ereje miatt a kicsi és példának érzi sok mindenben, szánalmas mintát mutat. Valamivel mindenki többet fogyaszt ilyen helyeken . Hiszen nem naponta van ilyen lakoma. Sokféle, színes, az otthonitól is színvonalasabban elkészítve. Aztán kamaszként ezt az élményt a megfelelő helyre elteszi. A következtetést levonja. A szülő is ember. Nyugtázza. Látja más területeken is a gyengeségeket, hiányosságokat. Sőt a sajátjait is megtapasztalja. Tudomásul veszi, elfogadja. Eldönti magában miből kér annyit amennyi szükséges. Ételből, élményből. A telhetetlenséget is megtapasztalja. Netezésből, alvásból. Dönt arról milyen szeretne lenni. Kinek tetszik és kinek nem tetszik a viselkedése. A számára, ki, milyen téren hiteles. Ki lesz a példaképe. Kiből, miből mennyire van szüksége. Ő rá kinek mennyire van szüksége. S, ha kevésbé kell, hogyan tudja önmagát olyanná formálni, hogy akarjanak lenni vele, a közelében. :) Kati