Nézni, amint megvirrad. A hosszú télI sötétség után várni a hajnalt. Amikor izgalmas megoldandó van, egyre korábban megébred az elme, hogy minél pihentebb, tisztább fejjel szülhessen megoldásokat. Tudjuk ébredve a szervezet törekszik a normál, optimális felállással kezdeni. Alvászavarként említik még azt is, ha egyszer próbál éjjel valaki mosdóra kimenni. Bizonyára az sem normál állapot, ha egyre korábban ébred meg valaki. Annyira szeretne minél jobb megoldásokat találni az életében adódó problémákra. Jól cimkézett polcra kell tenni. Kihívás. Edző eszköz. Tudatosítandó: Sosem lesz problémamentes a létezés. Mindig adódik, teremtődik valami. Gyakran idézem:” Ne sürgessük annyira a megoldást! Próbáljuk élvezni a problémát, magát! Ha egyszer, szinte gombamód szaporodik. Imádtam egy játékot, amit egy régi külföldi nyaralásom során láttam. Felbukkanó ördögfejekre kellett rásózni, egy húskloffoló szerű kalapáccsal. Azok pedig eltüntek, majd egy újabb lyukon bukkantak fel. Annyira az élést szimbolizálta számomra. Amikor hátra dőlnénk, hogy a java dolgot most megoldottuk, már bukkan is felfele a következő. Mintha ennek soha sem lenne vége. Most elírtam az imént a mondatvégi pontot kitettem a vég után. Mintha még írásban is jelezne a freudi elszólás. A vég, ami pontot tesz talán. Ám aki hisz abban, hogy újra születve még dolgozni kell azon, amit itt nem fejlődött meg, azoknak a vég sem zárja le a fejlődést. Hitvallásom: Utolsó perceinkig fejlődünk. Némely elméletek szerint még utána is. :) Kati

A kezeletlen depresszív, olyan, mint egy félholt. Élő halottként bolyong a világban. Olvastam, hogy sokan, már huszonévesen holtak, csak több évtized után temetik el őket. Elgondolkodtató. Mindannyiunk környezetében van olyan, aki ilyen állapotban „él”. Inkább csak létezik, vegetál. Világszerte jelenség. A melankólikustól, a kataim állapotban vegetálóig. A környezetünkben, ha megfigyeljük a keserű embert, mennyire jó a közelében? Hasonlítsuk a kedélyesebb közelében való léthez, aki mellett feltöltődünk, nevetünk. Ötletünk, ihletünk lesz. Sajnos lehúz a kedélybeteg. Minket is csüggeszt. Még olyat is el bír keseríteni, aki mindig arra fókuszál, milyen apró lehetőségből, mit lehet kihozni. Mondhatnánk, hogy meneküljünk tőle, de van aki kihívásnak érzi, tekinti felrázni a mélyponton levőt. Életet vinni oda, abba, akiben csak pislákol az életkedv, életerő. Még a befele forduló introvertáltabbakról is elgondolkodhatunk. Tudjuk ők is eljuthatnak a maguk módján olyan szintekre, mint a nyitottabb extrovertáltak. A visszahúzódóbbnak más módszerei vannak. Sokat olvastam ebben a témában és a legmélyebb benyomást az a mondat tette: ” Még, ha marasztalod is erősen a mélypontot, akkor is elmúlik egyszer.” Ez pedig reménykeltő is annak, aki akarja, hogy jobb következzen. :) Kati

Konfliktust kezelni. Mióta ovis lett a legkisebbik, nyafog olyan hangszinten, ami nekem fülsértő is esetenként. Az autópálya összerakást inkább pasis teendó. Hiányolom a segítséget. Talán odaátról felkarolt a segítőm, mert amikor sértődötten hátat fordított a kicsi elbizonytalanodtam. Ráförmedtem, hogy ne nyavalyogjon. Karba tett kézzel hátat fordított. Ám lassan kialakult a pálya és lépésenként visszafordult. Majd hangosan megdicsért, hogy ügyes vagyok. Mivel volt már olyan felnőttel tapasztalatom, akit leginkább megsértődni és duzzogni tanított meg az anyja ezért fontosnak tartom, hogy tudatosítsuk. Nem a világ vége a nézeteltérés. Meg kell tanulni visszatérni a hadszintérre. Mérlegelni az álláspontunkat. Felmérni a veszteségeinket. Belátást gyakorolni. Közelíteni az érdekeinket, amennyire csak lehet. Megannyi felnőtt él szegényes eszköztárral Pedig nem omlik össze a világ, ha elismerjük, hevesebben reagáltunk. Elöntötte az indulat az agyunkat. Lám ez a helyzet mennyi gondolatot hoz elő. Pedig még a hangunkat sem emeltük fel. Hát még ahol az is van. Ott van leginkább tanulandó. :) Kató

Lemond a játékáról, közösségbe kerülve. Olyan sokat volt már egyedül, hogy annyira akarja átélni az együtteséget. Ismerős a helyzet, mikor játszik egyedül egy kicsi és elkezd párbeszédet folytatni. A napokban figyeltem fel rá, olyan kicsi közelében, akinek kamaszok a testvérkéi. Tehát sokszor szinte egykeként játszik. Magam is így nőttem fel. Távol élt tőlem a nővérem. Micsoda bölcsesség egy kicsitől, amikor átengedi a javait, csakhogy egyedül ne legyen. Felnőtt helyzetekben kiszagolják az ordasabb akarnok, javakra hajtók ezt a típust. Elvárva, mindig alárendelődést. Spekuláns taktika. Kegyetlen játszma. Ám átlátva és információkkal felvértezve tisztábban láthatunk. Ahogy olvastam egy férfi bemutatkozó szövegben: „Volna, aki hajlandó lenne tönkre tenni az életem?” Tehát már az egyedül lét is rosszabb, a magány, mint egy sok konfliktussal terhelt élet. Mondhatnánk, hogy szánalmas. Megérti, aki sokat volt egyedül. Apám az első nejét huszonévesen vesztette el. Anyámra, a második nejére sok mindent ráhagyott. Annyira megérintette az egyedül maradás traumája. Mennyi tapasztalás. Értelmezés. Csupa életképpel való üzenet! :) Kati

Valaki felett. Diktálni, dirigálni neki. Egrecíroztatni. Ki az aki erre vágyik? Azért akar párt maga mellé, hogy vele ezt tegye. Hatalmi harc időszaka szokott elkövetkezni a párkapcsolatok bizonyos időszakában. Gyakran ezen a ponton meg is feneklik a kapcsolat. Ma amikor önzőbb egoistább az ember. A ” Mert megérdemlem”-korát éljük. Belénk sulykolta sok reklám szlogen. Aztán ott a sok szingli a saját akarata érvényesülhet, csak éppen egyedül élve. Az önzetlenség népszerütlen. Ki akar alárendelődni? Szolgálni a másikat? Elfogadni, hogy úgy legyen, ahogy ő kitalálja. Viaskodás, amikor 2 akarnok nem jut düllőre. A 2 egoista kűzdelme. A behódolást várja mindkettő. Hát még ha a háttérből buzdítják is a feleket. Például szülő, haverok, barátnők. Hidegháborús helyzet. Hol a szív ilyenkor? Sehol. Szívtelen helyzet. Megoldás lehet, ha lejjebb ad mindkét fél. Nem enged a befolyásoló háttérben levőknek. Figyelni kezd arra mit jelez a szervezete, a teste, a szive. Próbál hallgatni rá, hiszen a lelke azon keresztül üzen. :) Kati

Erről a kifejezésről mindig is írni szerettem volna. Igencsak elgondolkodtat. Először a barátnémtól hallottam. Kicsit irigykedve mondta. Az ő párja nem tette ezt vele. Arra szokták mondani, aki annyira akarja a mellette levő mosolyát, örömét látni, nézni, figyelni. Ami csak tőle telhető megteszi. Jó érzéssel tölti el, hogy aki mellette van az nem kesereg, nem egykedvű, hanem vidám és elégedett. Aztán ebből természetesen elindul egy kölcsönösség. Hiszen a válasz is hasonló jó esetben. Nem lehet, hogy mindig csak az egyik fél kedvezzen. Jó érzésű embernek adni van késztetése. Szivet melengető átélni, hogy attól örül a másik, amit én tettem. Általam került ilyen szép mosolygós állapotba. Én vagyok ennek a hátterében. Ha nem tettem volna ezeket, akkor ez nem jön létre. Változást eszközöltem. Persze amikor sorozatosan elmarad a viszonzás, akkor azért ki tud merülni az adó fél. Az a lehúzás, kihasználás, kiélés helyzet. Másik témakör. Elgondolkodtató, amikor már csak önmagát tudja nagy magára maradásában tenyerén hordani az ember. Az is másik írás témája. :) Kati

A cseresznyefa 45 fokos szögben áll évek óta. Alátámasztottam. Állok mellette, fogom a törzsét. Hallgatja néma könnycseppjeimet, amiket a levelével letöröltem. Sokszor nem megy a sírás. Erő kell. Valahogy lesz. Treníroztak a nehézségek. Mint egy boxmeccs. Olyan válaszokat ismerek fel, amiktől erőt nyerek . Tovább lépek. Félmondatok csengenek össze a mostani és a sok évvel korábbiak történeteiben. Nincs mese korosodva a tapasztalatokkal bölcsebbé leszel. Értem milyen indítékok miatt közelednek, távolodnak emberek. Hagyom megnyilvánulni. Nem eröltetem. Akinek a személyem, gondolataim, beszédem, nevetésem kell, úgyis jön . Aki mást akar, az meg nem. Néha a dolgok egyszerűbbek, mint gondolnánk. Van mikor csak figyelni kell. :) Kati

Micsoda revans! Alpári arogáns, közönséges, modortalan árustól vásároltam. Más lehet, hogy büszkeségből, faképnél hagyta volna. Az áruja viszont nekem tetsző volt. Kihívás volt, hogy rendre ne utasítsam. Türtőztettem magam. Az univerzum a segítségemre sietett. Bizony ezt már többször is tapasztaltam. Kimondta hány éves. 7-el kevesebb, mint én és 7- nél is többnek látszott. Micsoda revans! Lám micsoda női hidegháborús csaták vannak. Szánalmat éreztem. Biztosan a sok hidegben tartózkodás viselte meg. A neveltetése is igen hiányos lehetett. A vevőktől is valószínű sokat kell eltűrnie. Azért valamennyit próbáltam rajta emelni. Figyelmeztettem, nem ittunk pertut, hát nem szólíthat meg akárhogyan. A helyzet mindkettőnknek hozott újat. Több lettem általa. Még az önismeretem is emelte. Milyen tartalék erőim vannak. Hiszen amit, ahogyan a másik mond, az még mindig ő. Az önuralom pedig egy erő. Sokaknak kevés adatik meg. :) Kati

Mit súg a probléma? Az új munkahelyen 1 évig volt sarkantyús panasz a lábammal. Nem tudtam rájönni, azért, mert korábban 4 évtizedig vállalkozóként a magam ura voltam és nem egyszerű elviselnem, hogy nekem diktálnak? 1 év után elhagyott a sarkantyús panasz. Önmagammal megbeszéltem, miért vagyok ezen a munkahelyen. Azóta nem jelentkezett ezen a ponton fájdalmam. Más módon álltam a sarkamra. A térdhajlatom-beli fájdalom is üzen. Súg. Értelmeznem kell. Mielőtt elnyomni próbálnám. Nem tetszik a helyzet, ami felé sodródtam. A magánéletben házasodást eröltet valaki mikor először sem akartam. Még, ha az a kötődés 4 évtizedig tartott is. Most így leírva ezen a 2 területen töltött 4 évtized is elgondolkodtat. A kínai feng shui a 4-es szám bűvkörében mozog. Lám az én életemben is ez megjelenik. Tettleg is, lelkileg is. Magam kell megoldást szüljek. Hosszas vajúdás után. Valahogy elfogadhatóan működhessek tovább. :) Kati

Maradt még alma elérhetetlen magasan. Őszi szünet. Halottak napja. Micsoda kontraszt! Az alma a tojás az élet szimbóluma. Apámtól láttam a baromfival, hogyan bánt. Néz most is a 3 tyúkom, fűre várva. Hűvösödik. Már alig tojnak. Keresem az almaszedőt, amit a papa a bátyjával barkácsolt. Ez a 2 férfi mennyit segített nekem! Még most is. Általuk leszedhetem a termést. Ezen a napon vonul a tömeg a temetők felé. Ilyenkor nem megyek. Zavar a tömeg. A félig sérült almák fele a tyúkoké. Az egészséges részek adják a reggelimet. Megbecsülöm, mert bio. Zamatosabb, mint a vásárolható permetezettek. Javítgatom a szétesőben levő almaszedőt. Nem akarom, hogy a szomszédba átessen. Ott most ilyenkor nincsenek. Hagyok azért a madaraknak is némi élelmet. Reggelente beszélgetnek velem. Békés, csendes a kert. Terápia a zsivajos munkahellyel szemben. Lecsendesedhet a szorongó lélek. A mindenhonnan áradó, telhetetlen kereskedelmet fokozó pánikkeltésekkel szemben. Többet kirándul akinek saját kertjével dolga nincsen. Hát ilyen csendes békés emlékezéssel telnek ezek a percek. :) Kati