Lemond a játékáról, közösségbe kerülve. Olyan sokat volt már egyedül, hogy annyira akarja átélni az együtteséget. Ismerős a helyzet, mikor játszik egyedül egy kicsi és elkezd párbeszédet folytatni. A napokban figyeltem fel rá, olyan kicsi közelében, akinek kamaszok a testvérkéi. Tehát sokszor szinte egykeként játszik. Magam is így nőttem fel. Távol élt tőlem a nővérem. Micsoda bölcsesség egy kicsitől, amikor átengedi a javait, csakhogy egyedül ne legyen. Felnőtt helyzetekben kiszagolják az ordasabb akarnok, javakra hajtók ezt a típust. Elvárva, mindig alárendelődést. Spekuláns taktika. Kegyetlen játszma. Ám átlátva és információkkal felvértezve tisztábban láthatunk. Ahogy olvastam egy férfi bemutatkozó szövegben: „Volna, aki hajlandó lenne tönkre tenni az életem?” Tehát már az egyedül lét is rosszabb, a magány, mint egy sok konfliktussal terhelt élet. Mondhatnánk, hogy szánalmas. Megérti, aki sokat volt egyedül. Apám az első nejét huszonévesen vesztette el. Anyámra, a második nejére sok mindent ráhagyott. Annyira megérintette az egyedül maradás traumája. Mennyi tapasztalás. Értelmezés. Csupa életképpel való üzenet! :) Kati