Nézem a kutyát sétáltatót. Szinte rá van írva, hogy magányos. Azt olvasom terjed a magány. Sőt a magányosak több, mint a fele nem is egyedül él. hanem társsal. Az ürességet ki hogyan, mivel tölti ki? Erre hivatott például a kutya. Viszi sétálni a gazdit. A gyerek, a társ akivel foglalkozni kell. Igazán egyedül maradva, valamivel könnyebb azoknak akik gyerekként egykék voltak. Megtanulták lekötni, elfoglalni önmagukat. Kitalálni ötletet, mit kéne csinálni. Önmagunkat figyelni, megdicsérni. A külső kritikákat egyedül is helyre tenni. Ügyelni rá, hogy ne túl mélyre engedjem hatni a konfliktusokat, mert betegítenek testi tünetekkel. A hosszú téli estéken, éjszakákon elgondolkodni a problémáinkra ötleteket, megoldásokat szülni. Szeretettel törődéssel viselni, ha betegek vagyunk és nincs aki ápol. Valahogy önmagunkat ellátni, ahogyan régen a gyerekeinket, szüleinket, férjünket. Meghallgatni ugyanúgy a saját panaszaimat, ahogyan régen a nagyszüleimét. Vigyázni, hogy nehogy megszakadjon a szívem, amikor nagyon elkeseredek. Mindehhez lelki erő kell. Hinni abban, hogy hátha még hasznomat veszik és esetleg kellek valakinek. :) Kati