Férfiszellem kategória bejegyzései

Vas Lady

Minden vélemény számít!

queen-1779759_1920 Hogyan sóvárogtam egyetlen pillantásodért!

Milyen büszke voltam, mikor tekinteted átsiklott rajtam

hiszen láttál!

Ismerős illatod megrészegített,

mert a közeledben lehettem, míg te másokat fogadtál

Hallottam a hangot, csodáltam diplomáciai képességedet,

és milyen sokszor hallottalak nevetni!

Hét évig szolgáltalak téged.

Hét év alatt egyszer sem ejtetted ki a nevem.

Ha valamit kértél, mindig más útján tetted,

főleg mikortól már észrevetted vágyódó pillantásaimat.

A hetedik év végére minden reményem elszállt

éltem nap nap után, lassan belekeseredve abba, ami nem lehet

Nem akartam beismerni, de egyre tisztábban láttam: gőgös vagy és gyáva

És persze okos, szép, szellemes, vidám, könnyed -annyira szerethető

pretty-3351294_1280 A szolgálólány mentett meg. Addig járt utánam, míg észre kellett vennem.

Sorra leplezte le álnok fogásaidat, mellyekkel a tiszta képet mutattad magadról,

és valójában saját jellemed élted fel általad választott férfiakkal

Akkor még fájt, hogy én nem tartozom közéjük

Többet is tett. Felszabadított az udvariaskodás kényszere alól, vele mindenről és őszintén beszélek.

Minél több időt töltök vele, annál bölcsebbé válok.

Őt hallgatni mindig zene, másnak locsogás, nekem szíve dobbanása.

Megmutatta milyen egy nő belső világa, és amit találtam az tágas és fényes volt. Kevés csapdával.

Ma már csak a szívből kitépett szenvedélynek a lassan újra élettel betöltödése sajog.

A szolgálólány már régen a feleségem,

és benne több vidámság, egyszerűség, belső szépség,

tisztelettudás és bizalom van, mint úri barátnőidben és benned együtt sem.

A világ háta megett élünk, távol a palotától, közel a parti ormokhoz és a vízhez.

Új célok feszítik mellemet. Apa leszek nemsokára.

És a partvidék ismeretlensége vonz. Fel fogom fedezni, mi van az ismerten túl.

Vasnyakú, vasfejű ladyknek ott nem vesszük hasznát. A jövőm így gyógyítja a múltam.

Végre boldog leszek.

Értsd meg – ez nem csak a pénzről szól

Minden vélemény számít!

„A férfiak sokat dolgoznak.” „Kevés időt vannak a családjukkal.” „Csak a karrier érdekli őket, vagy a pénz felhalmozása.” Sokszor találkozom ilyen sztereotípiákkal filmekben, sorozatokban. Tipikus a gyerekét elhanyagoló apa, aki persze megbánja idővel, és családja felé fordul. Emlékszem, kamaszkoromban láttam a „Hook” című remek filmet Steven Spielbergtől, és már annak az volt a fő mondanivalója, hogy az apák túl sok időt töltenek a pénzkereséssel, és túl keveset a gyermekeikkel. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű.

Lassan egy éve lesz, hogy az építőiparban dolgozom, és ebben az egyértelműen férfiak dominálta szektorban kezdem magam kicsit kiismerni. Van munka, kevés a jó szakember, aki odateszi magát, és ért is a mesterségéhez, az jól kereshet. Van munka sz*rásig, ahogy egymás közt emlegetik. Azonkívül tény: nagyon kellemes, ha az embernek nem kell a boltokban az árcédulákat nézni. Amire szüksége van, megveszi. Csepp, por és ütésálló mobiltelefon kell? Megveheted. Egy új gép a vállalkozásba? A tiéd. Életbiztosítás, hogy a család ne éhezzen, ha veled valami történik? Kösd meg! Kindertojás, egyszerre húsz liter tej, hús a hentestől? Menj be a boltba, rád várnak az eladók és a pénztárosok.

De ez az egész nem merül ki ebben.

graffiti-1900289_1920

Először is, az általam megismert szakemberek mind jó térérzékkel, kézügyességgel, előrelátással, és szakmájuk jó ismeretével, anyagismerettel és praktikus mozdulatok ezreivel bírnak. Beléjük idegződött a ma elérhető technológia és szakismeret. Önmegvalósítás, napi kihívás és kemény munka, egyben sikerélmény a pénzkeresetük. Szeretik a munkájukat. „Sz*punk mint a torkosborz” – emlegetik, és büszkén mesélik egymásnak a munkájuk közbeni rendkívüliségeket. Éjszakába nyúló szereléseket, a korábbi kivitelezők pontatlanságai, más önjelölt „szakemberek” „monyákolásai” miatti plusz kihívásokat, és, hogy miképp sikerült azokat leküzdeni és megoldani.

Másodszor viszont van még egy szempont. A másokon segítésé. Villanyszerelő ismerős mesélte, hogy ő kénytelen éjjel-nappal ügyeletben lenni az egyszemélyes vállalkozásában, mivel a környékükön sokan fűtenek árammal. Ha pl. valakinek karácsony éjjel megy tönkre a fűtése, neki a bejgli mellől is el kell mennie dolgozni, mert másnapra az illető már egy tüdőgyulladást is összeszedhet. Ez egy idős embernek akár halálos is lehet. Nem egyszer a szakembereknek jól össze kell hangolni a munkájukat, teszem azt a gázszerelőknek és a kéményépítőknek, mert így egy napig (reggeltől estig) nincsen fűtés az adott helyen, de estére már kész a munka, és melegben lehet a család. Ha csecsemő, vagy kisgyermek van a családban ez kiemelkedően fontossá válik.

Van egy pont, amikor már nem a pénzkeresetről, nem az egyéni kihívások leküzdéséről szól a történet, hanem őszinte segítéssé változik. Amikor éjfélig kell fáradtan, koszosan dolgozni, és semmi plusz pénzt nem kér érte a mesterember, mert megérti, hogy a családnak így is komoly anyagi áldozatába kerül a megrendelt munka kifizetése. Amikor a tetőn dolgozva, a korábban eltört cserepek is cserére kerülnek, holott nem tetőfedő aki épp ott munkálkodik. Amikor a becsületes szakember az első felméréskor közli, hogy a saját pénztárcája ellen beszél, de a kiötlött megoldás helyett mást javasol, amihez mást kell hívni, de a tulajdonosnak kevesebbe kerül – ez már emberségről szól. Egyébként hosszú távon gazdaságilag is megéri, mert az emberek találkoznak egymással, elmondják kivel mit tapasztaltak, és van, hogy a „szakit” megelőzi a jó híre. Az emberek egymásnak ajánlják.

Nem akarom én védeni azt a helyzetet, hogy a férfiak, az apák keveset vannak odahaza, és így nagyon sok hárul a feleségekre. Tény, hogy a férfi magának tesz óriási, és hosszú távon nagyon kifizetődő szívességet, ha törődik a feleségével, nem hanyagolja el érzelmileg, és időt tölt a gyermekeivel. De ez bonyolultabb kérdés annál, hogy ne a fényes karriert válassza, hanem a szeretteit. A legtöbb férfi előtt semmilyen fényes karrier nem áll, legfeljebb egy tisztes vállalkozás futtatása. Hozzon haza inkább kevesebb pénzt, és legyen időben itthon – mondja az áldozatkész feleség. Majd ő beosztja a kevesebbet.

De értsük meg – ez nem csak a pénzről szól.

A cikk párja, kvázi válasz egy képzelt feleségtől.

Férfiak: harcosok, lánglelkű lovagok

Minden vélemény számít!

– Most, ahogyan mesélem, megint itt van előttem, átélem – mondta ismerősöm. Tűzoltó. Egy balesetről beszél, ahol a vonat a gépkocsit összteörte, a benne ülő fejét pedig széttrancsírozta. A látvány emlékével kell együtt élnie, most már haláláig.

– Tudod, vannak női önkéntesek is – mondja, szintén ő – de ők nem vonulnak ki tűzhöz. Jobb is. Nem érezném magamat biztonságban mellettük. Kevesebbet bírnak, és ott akár órákon át is állni kell a próbát. Egyébként örülök nekik, hasznosak, szorgosak, de éles bevetésre jobb, hogy nem jönnek.

Másik ismerősömmel is beszélgettem, ő kőműves.

– Csak egyszer azt érném meg, hogy a megbízónk jöjjön fel az állásra nyáron, és álljon ott mellettem, amíg én dolgozom. Nem kell csinálnia semmit, csak ott állni. Kíváncsi vagyok, bírná-e? Pláne egy falfelület színezésénél, ahol nem lehet megállni, amíg be nem fejezzük. Dolgozni kell, vagy örökre nyoma marad, hogy lusták voltunk.

Hajnali öttől (mert akkor már világos van, és még nincs meleg) este nyolcig dolgoznak nyáron.

Kéményépítő a harmadik ismerősöm. Láttam már tíz méter magasan, egy kémény mögötti létrán egyensúlyozni. Pedig nagyot lehet onnan esni.

A férfiak, köszönik, itt vannak közöttünk, teszik a dolgukat. Verítékkel, kockázattal, erővel és bátorsággal – építik a világot.

Mint ezer évek óta mindig is tették.

Merjünk megszólalni

Minden vélemény számít!

Azon kívül, hogy látjuk, hogy a férfiak helyzetéről nem sok szó esik, nagyon sokszor érezhetjük úgy, hogy férfiellenes felhangja is van a nőpolitikának, vagy egyes nőjogi aktivisták tevékenységének. Fontos, hogy ezekről is beszéljünk.

Az egyenlőséget képviseljük, de ez nem jelenti azt, hogy a női egyenlőség nevében mindent lehet, akár a férfiakat szidalmazni, egyoldalúan rossznak beállítani, vagy esetleg a diszkriminációjukra biztatni. Fontos, hogy kritikusan is beszéljünk arról, ami a nőpolitika /gender policy/egyenlőséggel kapcsolatos diskurzust illetően történik, mert van mi miatt kritikusnak lenni.

Hogy mindenki hangja hallatsszon, az az egyenlőség egyik alapvető szempontja véleményem szerint. Ami például a #metoo kampányt illeti, nagyon fontos, hogy hozzájárul ahhoz, hogy megismerjük nők tapasztalatait arról, hogy élik meg a szexuális zaklatás helyzeteit. Támogatni kell a nőket abban, hogy beszélhessenek erről, de épp olyan fontos az is, hogy megismerjük a férfiak nézőpontját is, hogy ők hogy élik meg azokat a zaklatásokat, aminek elszenvedői, hogy a #metoo kampány milyen érzelmeket vált ki belőlük, hogy mennyire tartják igazságosnak, valósnak azt a férfiképet, amit ez közvetít. Ha meghallgatjuk egymást és ezeket mind figyelembe vesszük, akkor tudunk egy olyan kiegyensúlyozott álláspontra jutni, ami végül figyelembe veszi a nők és a férfiak szempontjait is.

megaphone-2792571_1280

Úgy érzem, itt arról is szólni kell, hogy mit értek a férfiak tapasztalatai alatt. Részben azért, mert gyakran megkapjuk azt, hogy „A férfiak vezetik a társadalmat, eddig ők beszéltek, itt az idő, hogy befogják”, részben azért, mert a mainstreamben megjelenő úgynevezett „férfivélemény” egészen más, mint amire én gondolok. Semmiképp nem kizárólag azoknak a férfiaknak a tapasztalataira gondolok, akik ma uralják a közéletet, hiszen különösen fontos, hogy azok a férfiak is hallassák a hangjukat, akik nem a társadalom vezető pozícióit birtokolják, hanem átlagos, vagy az átlagosnál rosszabb helyzetű férfiak. A társadalom csúcsán helyet foglaló férfiak, amikor a saját nemük nevében beszélnek, szerintem sokkal inkább közvetítik az elit nézőpontját, (akár politikusok, színház igazgatók, filmsztárok, vagy más elitcsoportok tagjai) mint a tipikus, az átlag férfiakét.

Végül egy elgondolkodtató rövidfilmet ajánlok megtekintésre, melynek neve Drenge, Mænd & Lejrtur (Fiúk, Férfiak és a Tábor). A film négy tizenéves fiúról szól, a téma az, hogy „Ki a férfi?”. Albert, Pede, Sigurd és Niels a négy főszereplő, akik különböző személyiséggel rendelkeznek. Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon a társadalom kit tart férfinak és mi kit tartunk annak.

https://www.youtube.com/watch?v=l0T02MJTGsw

És itt a „Ki a férfi?” kérdése nem csak az individuum szempontjából kérdés, hanem társadalmi következményét tekintve is. Annak ugyanis társadalmi következményei is vannak, hogy milyen elképzelésünk van a férfiakról, hiszen ahhoz illesztjük hozzá a törvényeinket, a szociális rendszerünket, a nemek egyenlőségéről folytatott diskurzust és minden mást is.

Legyen ez feminista, aki magát tartja „az egyenlőség” kizárólagos képviselőjének vagy magasabb társadalmi pozíciót birtokló férfi, aki magát tartja kizárólag „a férfinak” nem szabad hagyni, hogy a vitában alárendeltté váljunk ennek hatására és ne szólaljunk meg! Csak így lehet számunkra is pozitív változás. Szóval merjünk megszólalni, véleményt mondani és soha ne hagyjuk azt, hogy erővel vagy manipulációval elhallgattassanak minket!

A balek

Minden vélemény számít!

Nem tudom, miért pont amellé a poros Volkswagen mellé kuporodott Anja (talán jól írom a nevét), a fiatal, bolgár cigányasszony és pont abban az Isten háta mögötti utcában. Honnan vette, hogy hamar össze fog koldulni elég pénzt magának?

Kérlelve a szemembe nézett, mikor elmentem mellette, és kész, úgy döntöttem, adok neki némi aprót. Igen, de 5 eurós volt a legkisebb pénzem. Jó, megkaphatja, igazán szép az alakja, arca kedves… (világos, ilyen szempontok alapján kell segítenünk embertársainkon, szó se róla). Nem hagyott csak úgy elmenni, a Bipa mindjárt zár, ma akciós a pelenka, két kis gyerek várja odahaza… Jó, menjünk, veszek pelenkát neki, legalább tudom, mire megy a pénz. Leizzadtam, mikor egy hatalmas csomag 25 eurós pelenkát vett a kezébe… „Nem, ez drága..” – kezdtem, de könyörgőn rám nézett (ó, egy szép nő, könyörögve a szemembe néz, patriarchális ösztönvilágom úgy olvadozott mint viasz a lángok között), és azt mondta: „De csak ez akciós”. Megvettem, tényleg akciós volt, csak 18 euróba került. Még jegyre kell pénz, Ebek-be utazik, ott a családja. Fogalmam nincs, hol van Ebek, ez Bécs egy része, vagy egy Bécs környéki falu, vagy rögtön Bulgáriába akar menni? Hamar kiderült, esélyem sincs ezt ellenőrizni, a nénim, a gondozottam vár vissza, én a Westbahnhofhoz nem tudom Anját elkísérni… „Olyan jó szíve van…” – mondta Anja. Gondolom, a magány, az tett be. A dicsérő, elismerő női szó utáni vágy. Kezébe nyomtam Anjának még 20 eurót (együtt ez már az 50-et súrolta) és búcsút intettem neki. Szorongatta a kezemet (kellemes, meleg érintése volt, azt hittem, el sem enged, és nem is bántam volna), és ment az útjára. Esther Villar rólam írhatta volna meg az Idomított férfi elején a nő lerobbant kocsiját megszerelő férfi történetét. Nagyon elégedett arccal nyugtáztam, micsoda barom vagyok. És tényleg. És mégis, ennek ellenére.

És mocskos szexista is. Ugyanezt egy férfinek (apának) esélye nem lett volna elérnie nálam. Talán csak ha régóta ismerem, és bízok benne.

Anja, Anja! Női alárendelődés, céltudatosság, fortély, kiszolgáltatottság, kockázat, bizalom és ősi játszmák. És a férfi megtesz mindent, amit a nő akar, sőt még jóval többet is.

Így megy ez, ilyen a világ. És én egy boldog balek vagyok benne.

Igenis Férfinak nevelem őket!

Minden vélemény számít!

Megvan az Echo tv Keménymag című műsora? Megadja Gábor, Apáti Bence, Ambrózy Áron és Jeszenszky Zsolt viccelődnek és egyben őszintén kommentálnak híreket, Velkovics Vilmos műsorvezető segítségével. Múlt héten volt lehetőség kérdezni tőlük nézőként egy kérdést. Én a fiúk neveléséről kérdeztem őket, hogy mi a véleményük erről, miközben a balos média ezerrel azon van, hogy pszichológiailag lányoknak alakítsa a fiúkat. Valamiért a sok egyéb kérdés közül ezt tette fel nekik Velkovics Vilmos, és ők a szokásos viccelődős stílusukban tulajdonképpen komolyan megválaszolták azt. Ne joghurtot egyen a gyerek, hanem steak-et! Családon belül dől el minden, mi döntjük el, mit engedünk be, és mit tartunk kívül. Vigyük el őket csajozni és piálni. Stb. Akkor érlelődött bennem elhatározássá: Férfinak nevelem őket, nőbolondító macsóvá. De legalábbis tökös legényeknek.

nevelés

A balos média a nők vélt vagy valós igényein rugózik, állítja, hogy a női problémákhoz képest a férfigondok tulajdonképpen nem is léteznek. Ugyan már, minek arról beszélni? És eleve, ha majd a fiúk ugyanúgy gondolkoznak, mint a libsi média által istenített lányok, na majd akkor, akkor eljön a Kánaán! Elhatároztam, szakítok ezzel a nézettel, amely sokáig beárnyékolta a saját ifjúságomat (sok nőközpontú Ezotériát olvastam akkoriban, kicsit csodálkozom is rajta, hogy nem nőtt puncim.) Nem, jöjjenek csak a kihívások a fiúk életébe, jöjjenek a szőke nős viccek, és tanuljanak meg bókolni az eladó kisasszonyoknak és pénztáros lányoknak!

Aztán továbbfűztem ezt a gondolatot. Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója nemrég írt egy cikket arról, hogy lányos apaként milyen dilemma, hogy önálló, versenyképes férfipótlékká nevelje a lányait, vagy olyan nővé, aki számít a mellette élő férfira, okosan választja ki azt és holtomiglan-holtodiglan házasságban akar élni vele. Feltette a kérdést, hogy találnak-e megbízható, a családjának élni akaró fiatal férfiakat majd a lányai maguknak? És ehhez fiús apaként van némi közöm nekem is.

Mert akarjon a férfi családot, akarjanak a fiúk az övéiknek élni! Tudjanak osztozni a mindennapi feladatokon a párjukkal, és vegyenek részt abban, hogy a romantika ne szökjön el a kapcsolatukból! Akarjanak legalább három gyereket, legyen élet a családjukban, ahol valami mindig történik! Ahol többen vannak, ott ez mindennapos, és mindig ráér valaki odafigyelni az éppen figyelmet igénylőre. Akarjanak időt tölteni a gyerekeikkel, segíteni a tanulásban, megtanítani biciklizni, megtanítani kapcsolatot teremteni (fontos az őszinteség és a dicséret) és kapcsolatot fenntartani (ez a nagy kihívás!)

Mit tehetek ezért én? Elsősorban azt, amit minden emberi kapcsolatban meg lehet tenni. Meghallgatom őket. Meséljék csak el, hogy a legjobb barátjuk épp mással ment közös programra, őket nem hívták, és ez fáj. Hogy a kedvenc nagynéni képes úgy kibeszélni őket, hogy közben ők talán három méterre ülnek tőle, és minden szót hallanak. Miután kiöntötték a szívüket, már lehet beszélni arról, amiről én szeretnék. Hogy nem kell félni a csajozástól, persze, úgy érzik, nem megy nekik ez a lányokkal, de idővel tapasztaltabbak lesznek, és igazából a Sors terelgeti is a kiszemelt nő felé az embert. Amúgy meg nyugi! Úgyis menny és pokol lesz a házasságuk, úgyhogy arra kell gyúrni, hogy amikor épp pokol, akkor ne adják fel. Imádkozzanak, meditáljanak, járjanak önsegítő csoportba, legyen hobbijuk, éljenek a gyerekeiknek, nekem mindegy, de merítsenek valamiből erőt, ami megtart és segít átfordítani a szituációt.

Egy igazi Férfi, egy igazi patriarcha mindig családos férfi! A zsidók között csak nős férfi lehet rabbivá. Ez évezredek óta mindig így volt, csak az utóbbi évtizedek „alkotása” ez a „nem kell gyerek” szindróma, hogy pl. hazánkban a 40 alatti férfiak 70%-nak nincs gyereke. Holott a gyerek, a család igazi vezetővé, felelős emberré nevel.

És végül szeretném megtanítani a fiaimnak, hogy bízzanak a nőkben. A legtöbb nő megbízható, bár tökéletlen (akárcsak mi, férfiak) és ugyanakkor vannak egészen rendkívüli erkölcsi kvalitásokkal rendelkező nők is. Akárcsak férfiak. Érdemes végiggondolni, mit akarnak majd a fiaim az élettől, a társuktól, a gyerekeiktől és mit akarnak nyújtani nekik? Nemcsak az érzelmekre alapozni, de okosan dönteni. Szerintem megfelelő „kínálat” van a párválasztáshoz.

És legvégül legyenek hajlandók fegyvert fogni Magyarországért. Vannak annyira értékesek az itt élő emberek, hogy ölni, akár halni is érdemes legyen értük.

Nőgyűlölet

Minden vélemény számít!

Ma, aki nem ért egyet a harmadik hullámos feminizmussal, annak követőitől hamar megkaphatja a „nőgyűlölő” címkét. Másrészt… van tényleges nőgyűlölet is. Ami pl. az #Itoo cikkekben valóban testet öltött. Hozzá kell tegyem, ahogy a mainstream média, főleg a baloldali szárnya a #metoo kampányt kezelte, az #Itoo cikkeken nem tudok meglepődni. Bele lehet ugyanis gázolni a férfiak érzéseibe, mert van nekik olyan. Gyűlölni hosszú távon azonban nem vezet sehova. De ki is a nőgyűlölő? Miért van mindez? Merre van kiút mindebből? Vizsgáljuk meg!

Amilyennek láttatnak minket a feministák

Nőgyűlölő az én értelmezésemben az, aki nem tiszteli emberi méltóságukban a nőket, rendszeresen lekicsinylően nyilatkozik róluk, fizikailag vagy pszichésen bántalmazza őket, emberi szükségleteiket szándékosan nem veszi figyelembe.

Miért alakulhat mindez ki? A gyerekkori okokról már volt szó. Azonban ifjú korától fogva is válhat nőgyűlölővé a férfi. A következő rizikófaktor az udvarlással jön el. Fiatalabb korban a szexuális kívánság amúgy is sok belső feszültséget termel. Ha ezt nem sikerül kezelni (szexuális sikerekkel, vagy ami gyakoribb, a figyelem másra történő rögzítésével, pl. valamilyen hobbival lekötni a fiatalnak magát, a barátaival való időtöltéssel <ahol szintén értelmes dolgokkal foglalkoznak és nem mondjuk alkoholt isznak>, sporttal, tanulással, önkéntes munkával, stb.) és a hódítási sikertelenség miatt a másik nem szemében értéktelennek érzi magát, akkor egy kollektív nőellenesség alakulhat ki benne. A kudarc azonban még sikeres hódítás után sincsen teljesen kiküszöbölve, hiszen ebben a korban még saját magáról és általában a nőkről is kevés az ismerete, illetve egy párkapcsolat belső működése sem eléggé ismert a számára. A szakítással való megküzdés pedig ma a férfiaknak nehezebb, mivel egyrészt sokaknak nehéz erről beszélni és így egyedül hordozza a csalódottság és a másik elvesztése fájdalmának terhét, de akár csak ezzel a meglévő fájdalommal való szembenézés is szinte lehetetlen, mivel rezdületlen közönyt és faarcot (röviden: keménységet) vár magától sok férfi. Másrészt meglévő kapcsolataira is nehezebben támaszkodik; míg egy nőnek megszokott, hogy az érzéseiről, beszél a barátaival, a férfiak között nem ez a tipikus téma. Érzelmileg feltárni magát, sebezhetővé válni akár nagyon kockázatos is lehet, hiszen értetlen nevetés és gúny éppúgy lehet a válasz, mint megértő, együttérző fogadtatás.

Összességében azért elmondható, hogy változik a társadalom, az évek, évtizedek óta közvetített igény, hogy a férfiak nyissanak az érzelmeik felé, éljék meg, fejezzék ki, lassan-lassan teret nyer. Nem megoldott probléma, de oldódik. Másik gond, hogy ennek férfias megvalósulását kell(ene) a férfiaknak kifejleszteni, mert csak keveseknek vonzó és környezetük által elfogadott a teljesen szabad és korlátlan érzelemnyilvánítás. Nagyon könnyen megkapja egy sebzett férfi, hogy nyafog, picsog és férfiatlan. Nőktől is. Az őszinte, de szemmel láthatóan fegyelmezett, vagy érzéseivel viaskodó, a kontrollt kézben tartani igyekvő képet fogadja talán legkönnyebben el a társadalom. (Hogy aztán ez vezet-e játszmázáshoz és színjátékokhoz az elfogadásért és elismerésért, az külön téma lenne.)

Kis kitérő a férfiak érzéseit illetően: ami egyértelműen elfogadott (maguk, a férfiak által is): a harag kifejezése, mivel ez erőt sugall. Egy férfi pedig legyen erős, vagy legalább tűnjék annak! És ez az elvárás a mindennapi életben nem is feltétlen hamis, mivel pl. a családban egy érzelmileg stabil, mindig jelenlévő és támasz szerepet ellátni képes férfire van szüksége a nőknek és gyerekeknek. Aki a lakás állapotának lassú romlásával, váratlan pénzügyi helyzetekkel és családja érzelmi történéseivel (pl. kiközösítik a gyereket az iskolában és ez visszatérő sírásokban csapódik le otthon) szembenézni képes. Nem teljesen igaz a nőmédia által sugallt kép, hogy sírjon és legyen sebezhető minden férfi, és kitör a boldogság a párkapcsolatokban.

Komplex dolog ma férfinak lenni! Igaz, nőnek is, bár helyzetüket tekintve a nők vannak jobb helyzetben ma.

És ami a valóság

Végül oka lehet a nő gyűlöletnek a mai feminizmus is. Miközben egyenlőségről beszélnek, kivételezésért (pl. női kvóták) lobbiznak, s ha a mérleg a nők javára mozdul ki, (felsőoktatás) már nem követelik az egyenlőséget. Rengeteget vegzálják a teljesen rájuk hangolódott (főleg nyugaton, bár idehaza is a baloldali média eléggé) újságírókkal karöltve a férfiakat. Ritkán vannak ugyan egyenesen bántva a férfiak, mindig a rejtett patriarchátus a célpont, de ez igazából a férfiakat jelenti, hiszen ők vannak beállítva a rendszer kedvezményezettjeinek. Holott a legtöbb férfi egyszerűen húzza az igát, és sokszor cseppet sem könnyű igát. A negatív férfivonásokat felnagyítva szerepeltetik a médiában és a szórakoztató ipar termékeiben, valamint gyakran teszik nevetség tárgyává a férfiakat, (kedvelt célpont az éppen udvarolni, ismerkedni próbáló férfi), és egyes férfiak hibáiért szívesen teszik kollektívan felelőssé az egész férfinemet. És a legtöbb nő (ideértve a nőmédiát is) hallgat ezzel kapcsolatban, ami a cinkosság érzését kelti az erősebb nem tagjaiban. A nyugati társadalmak egyre több ügyben kedveznek a nőknek, a mai házasság egy férfinek már alig biztosítja igényei biztos kielégítését, váláskor pedig akár gyerekeitől, lakóhelyétől és pénzétől megfosztva az utcán is találhatja magát. Cseppet sem meglepő, hogy terjed a MGTOW mozgalom és egyre több a nőgyűlölő férfi.

Legvégül pedig vannak, nagyon csekély számban, azok a férfiak, akik fölényük érzésének és annak a „jognak” az alátámasztása miatt gyűlölik, fokozzák le, nézik le és alázzák meg a nőket, mert a dominanciájukat akarják rájuk önkényesen kiterjeszteni. Ez a legszűkebb férfiréteg a médiában túl van reprezentálva, e helyütt többet foglalkozni velük nem látom értelmét. Léteznek, és a jóérzésű férfiak (vagyis a férfiak többsége) tetteikkel nem ért egyet, sőt elítéli azokat.

Jó ez a nőgyűlölet valamire? Én egyetlen egy esetet ismerek, amikor a gyűlöletnek, és csakis rövid távon, haszna van: mikor a faképnél hagyott fél maga is felszabadítja magát a korábbi szövetség ill. alku alól, és érzései a szabadság korai szakaszában a vágyódásból és vonzalomból gyűlöletbe és megvetésbe fordulnak át. Az újraéledő önérzet első lépése ez, jó szembenézni vele, és fokozatosan megbocsátássá, megértéssé, valódi elengedéssé transzformálni mindezt. Amikor a történtekért már hálát is tud érezni az érintett, akkor mondható el, hogy levonta a tanulságokat, bölcsebben, erősebben, szabadabban továbblépett. Ez, véleményem szerint társadalmi méretekben is hasonlóképen működik. Ha másért nem, a harmadik hullámos feminizmus férfigyűlöletéért hálát lehet adni, mert mintegy immunválaszra ösztönözte és ösztönzi a férfitársadalmat, ezáltal pedig sok eddig mellőzött tény, információ, érzés, gondolat, elképzelés és vágy a felszínre kerülhet, és a férfiérdekek kellő képviseletet nyerhetnek. Nem egy nyílegyenes logika, de megvan a létjogosultsága. A létrejött összetartást köszönjük, feminizmus, bár végül is nem a te érdemed.

Mit lehet mindezzel kezdeni? Lehet őrizgetni és táplálni a nőgyűlöletet, ami – láttam sajnos – milyen destruktív és félelmetes módon tud megnyilvánulni. Bátran állíthatom, hogy szellemileg nagyon ijesztő és sötét állapothoz vezet. Az igazi út a megbocsátás és az elengedés.

Ez a megbocsátás azonban nem engedékenységet, az érdekek feladását jelenti. A fenti okok mögötti női mentalitást megérteni, társadalmi folyamatok működését átlátni, amelyek a mai állapothoz vezettek – ez az első lépés. Persze nagyon valószínű egy red pill (kijózanító) igazságra is rá kell jönnünk: az egyes, illetve a közös férfi igények, szükségletek és érdekek igazán senkit nem érdekelnek mást(egy – két kivételtől eltekintve), mint a férfiakat. Vagyis véget kell vetni a passzivitásnak, mert a világ csak idő kérdése és ledarálja a férfiakat, és mint szükségtelen végterméket kiköpi végül. Ha minket nem érdekel (nem teszünk érte semmit) mi lesz velünk, akkor mást se fog. Viszont ha mi magasba tartjuk a zászlót (és kinek másnak lenne ez a dolga, ha nem pont nekünk) akkor lesznek szövetségeseink! Nők is, és nem is kevesen. Tegyünk magunkért! A boldogabb, megelégedettebb férfi, kiegyensúlyozottabb családokat, épülő társadalmat jelent.

A pozitív, építő aktivitás, amiről most írtam, a következő lépés. Olyan pszichés erőket csatornáz a pszichébe, a cél és hasznosság tudat ajándékával, amely megint csak a sérelmeken segít túllendülni. A felnövekvő nemzedéknek magára talált, építő hozzáállású férfiakra van szüksége. Sok bajba jutott férfi van, akit igazán egy másik férfi képes megérteni, felkarolni. Társadalmunk és a politika nem becsüli eléggé az apaságot. Sok fiú elhagyja az iskolát idő előtt. Lehetne sorolni hosszan azokat a területeket, ahol szükség van a segítő férfikezekre.

Önsegítő, támogató férfiközösségek kellenek, akár a neten keresztül is. Fontos a nyitottság egymás élményeire, a tisztelet, az őszinteség. A titoktartás, hacsak nem épp egy férficikk komment mezőjében történik a beszélgetés. Egyre többen vallanak életük bensőséges részleteiről ország-világ előtt. Nem biztos, hogy ez bölcs dolog, de ha már így van, célszerű pozitív módon felhasználni – megértést, segítséget nyújtani, éppen úgy, mintha négyszemközti vallomás történt volna. Szabadulhassanak fel a kötelező fegyelmezettség és a zokszó nélkül mások rendelkezésére állás alól a férfiak! A társadalom ugyanis ma ezt várja el tőlük.

Végül pedig férfi érdekérvényesítésre van szükség. Arra, hogy a média felfedezze a férfiakat. (Az utóbbi években, főleg az apaságot érintő kérdésekben van pozitív elmozdulás.) Már az a tény is hozhat enyhülést a nőkkel szembeni gyűlölet illetve ellenérzés terén, ha a férfiak azt tapasztalhatják: ők is számítanak. Nem csak a nőket érintő kérdések tematizálják a társadalmat. Ha azok a nők is kapnak lehetőséget nyilatkozni, akik nem a férfiakban látják a legfőbb ellenséget, vagy egyszerűen szívesen vállalják egy férfi oldalán a feleség és anya szerepet. Férfibarátabb társadalomra van szükség!

mot

A pogány férfi

Minden vélemény számít!

Keresztény kultúrkörben élünk, életünket a Biblia értékei, látásmódja jobban befolyásolja, mint gondolnánk. Az önfeláldozás szépsége, értéke (Jézus önfeláldozásához hasonlóan) sok történetet, művet megihletett, sőt napjaink mozifilmjeiben is újra és újra visszaköszön. Akár a „Száll a kakukk fészkére” című remek műre, vagy a Marvel Univerzum filmes történeteire gondolunk. A lovagiasság a nőkkel szemben, a tisztelet, az udvariasság sokkal több férfit vezérel, mint hinnénk. Bár a nőmédia inkább szeret figyelni a bunkóságra, az udvariatlanságra, hogy szóvá tehesse, a legtöbb férfi, az átlagférfi nem ilyen.

És ez jó. És ez jó? Nem mindig. Sok nő kifejezetten vonzónak találja, ha egy férfi a stílusával nincsen mindig tekintettel mások érzékenységére, ha karakteres és őszinte. Akkor is hajlandó mélyebben megismerkedni vele ás párjának választani, ha az első benyomások ellenszenvesek voltak. Vannak nők, akik szelíd (mulya) párjukat képesek a semmiért felbőszíteni, csak haragosnak, erősnek, vonzónak lássák. És azt is elviselik, ha közben rajtuk csattan az ostor. Ám mindezt a mi keresztény alapokon álló, és liberális eszmékkel is teletömött világunk nem tűri, sőt nyilvánosan üldözi. Hozzátenném, hogy az átlagos nő inkább csak céltudatosságot, döntésképességet és határozottságot, valamint belső erőt vár el a férfiaktól simulékonyság vagy macsó tempó helyett. Aki viszont nem képes belső blokkjai miatt akár a szélsőségek felé elbillenni, az a konszolidált, elfogadhatóan karakteres férfiasságra sem lesz képes.

conan

Az eredmény: sok nő tőlünk nyugatabbra, de idehaza is már panaszkodik, hogy a férfiak nem kezdeményeznek. Igaz, a nők válaszadási kultúrája sincsen az egekben, mivel pl. társkeresőkön tipikus férfiprobléma, hogy a kezdeményező férfit válaszra sem méltatják. Pedig ha az már energiát tett bele, illene legalább egy udvarias gesztusra méltatni. Viszont sok férfi nem mer, vagy már nem akar kezdeményezni. Nem mer, mert úgy látja, ezt láttatja a társadalom, a nők félig éteri lények, akiket az ő érdeklődése, vágya beszennyez, és amúgy is azt dörgik a feministák nullahuszonnégyben, hogy „a nem az NEM!” Vagyis nagyon könnyű áthallani, hogy a férfi vágyak mocskosak és bűnösek, a férfiak tolakodók és erőszakosak. Vagy nem akar, mert elege van abból, hogy úgy érzi, a pénztárcája kell a nőnek csak, hogy önmaga körül forog sok nő, hogy a testén kívül szinte semmit nem tesz bele a kapcsolatba, vagy csak az állandó férfiakat kritizálni-regulázni akaró feminista gyökerű és nagyon elterjedt narratíva teszi ellenségessé a férfit.

Bár szívemből egyetértek a lovagiasság, udvariasság, önfegyelem és türelem szükségességével, mégis úgy látom, hogy alapvetően van egy komoly örökségünk őseinktől a génjeikben. Egy Vasjankó, ahogy Robert Bly költő hasonló című könyvében leírja. A készség az önállóságra, a belső vezérlésre, a konfliktusok felvállalására, a megküzdésre. És ennek felszabadítására van, hogy át kell lendülni egy időre a macsó viselkedés területére. Magabiztos szexuális ragadozó, kötekedő kemény legény, belső erejére büszke, vitázó harcos (a Férfihangon van olyan macsó tempójú férfi, aki pl. a saját pszichopátiájával dicsekedett.) Van, hogy ennek is bele kell férnie, mert idő, míg kiforrja magát a férfi személyisége, és konszolidáltabb, építő mederben folytatja életét. Ehhez sok türelem kell, sőt akár kemény szembefordulás, szakítás az illetővel, hogy megtapasztalja, bár értjük, min megy keresztül, de ha nem hajlandó dolgozni magán, ha nem hajlandó másra, mint erejét fitogtatva sebezni másokon, akkor a közösség elutasítja őt. Ha változik, akkor viszont újra értelmezhető a kapcsolat vele.

Van, hogy kerülőutakra van szükség. Nem mindig az a jó, ha rögtön felelősségteljes apa és férj akar lenni a férfi. Van, akinek persze ez az útja. Magam is ismerek a közelemben olyan férfit, aki tizenévesen már lelkigyakorlatok tartásában vett részt a későbbi feleségével, szociális munkás lett, és elég hamar családapa. Ő így állt a felelősséghez, tiszteletre méltó út ez is. A társadalom szempontjából rendkívül hasznos. Veszélye a túl korán éretté válni akaró férfi számára – elfojtott, meg nem élt vágyak, melyek esetleg később, a kapuzárási pánik idején törnek elő, és borítanak fel családot, egzisztenciát, hűséget, gyereknevelést.

És van, akinek szexuálisan szabados (ma, a fogamzásgátlás idején ez nem jelent akkora kockázatot, de erre a fiúnak célszerű odafigyelni, akkor biztos a védettség), görbe estékben gazdag utat kell bejárnia, míg megérik a férfiúi felelősségre. „Kitombolja magát”, ahogy a népi bölcsesség tartja. Ilyet is ismerek, az illető idővel lehiggadt, megállapodott. Persze vannak ennek az útnak is veszélyei, nem kívánt gyermek, szexuális úton terjedő betegségek, összetört szív(ek), küzdelem a lelkiismerettel, ütközés a korábban kialakult normákkal, a belső szégyennel. Jó, ha tudatos ebben is a férfi és józanul igyekszik eldönteni a „Don Juan” és „Vasjankó” irányból mennyi és mi az, ami ténylegesen segít neki, és mi az, ami már csak önmagával való meghasonlásba, szellemi összetöretésbe viszi.

A pogány férfi azonban nem csak szexuálisan szabados, hanem dominanciára törő, konfrontatív és harcos is. Ehhez bátorság kell és erő a kudarcokhoz. A sikert nem nehéz elviselni, bár a túl sok siker elbizakodottá tehet. A sportok, különösen a küzdősportok tudják kifejleszteni a harci szellemet, a szükséges alázatot (vagy tiszteletet), önlegyőzést, és dominancia igényt. A legtöbb nő szereti, ha van egy egészséges, finom dominancia igény a párjában. És a legtöbb férfi is szeret ilyennek lenni. Kell is az életben, néha egyenesen kötelező még az átlagférfinak is.

Nekünk, férfiaknak kell a bennünk élő pogány őseink hagyatékát beintegrálni a személyiségünkbe. Segíteni a fiainkat ugyanebben. Aztán becsatornázni ezeket az erőket a családunk, a társadalmunk építésébe. Persze vannak megrögzött playboyok, macsók, akik a saját törvényeik szerint akarnak élni egész életükben. Nem válik mindenki apává, férjjé és nyugdíjig tartó szorgos munkássá a családban és a társadalomban. Őket sem kell kiközösíteni, tisztelve választásuk szabadságát, ők is sokszor beintegrálhatók a férfiak közösségébe és tapasztalataikkal, ha tisztelni tudják mások eltérő életmódját és szemléletét, segíthetik a többi fiút és férfit.

Én, Farkas

Minden vélemény számít!

Emlékszem, Zoét mennyire szorongattam a szerelmemmel. Későn érő, gátlásos fiú voltam, és nagyon kötődtem hozzá. Nálam kicsit fiatalabb lány volt. Minden figyelme kellett, ha elismerően szólt egy másik srácról, rögtön féltékeny lettem. Jelzés értékű volt, mikor egyszer felmenve hozzájuk, egy elnyomott nőkről szóló könyvet olvasott éppen.

Farkas-10

Nagyon nehezen viseltem, mikor dobott. Hívogattam, próbáltam ismét felkelteni az érdeklődését, vádoltam, hogy kifacsart, mint egy citromot. De éreztem, hogy valójában én telepedtem rá, én fojtottam meg (irántam érzett vágyát mindenképp) a túlzott ragaszkodással.

Szakításunk után bűntudat, önvád és kisebbrendűség érzése kísért. Próbálkoztam más lányoknál is, de túl hamar akartam, hogy szerelembe essenek, hogy epedjenek utánam (később volt ilyen is, mesélek róla mindjárt.) Sikertelen voltam.

Aztán találkoztam Évával. Na, neki kellettem! Hajnalban, amikor elmentem tőle, sírdogált a vállamon, nem beszélhettem egy Kati nevű fiatal nővel, mivel pár hónapja volt egy sikertelen randink, és ő a barátságot még tartotta volna.

Éva fokozatosan vont az irányítása alá. Büszke férfi énem darabokként törte szét, felelősségre vonások, féltékenység, és időnként megalázó jelenetek, pl. sikoltozva veszekedni velem az utcán… De KELLETTEM neki. Nagyon is. Értékesnek éreztem magam, ha vért izzadva is, lelkileg ezerszer pofon ütve.

Aztán nyugodtabb idő jött, szóba került a házasság is, amikor egyik nap hiába kerestem a munkahelyén. A kollégái sajnálkozva néztek rám, és közölték, hogy munkahelyet váltott, másik városba költözött a szeretőjéhez. Állítólag a gyerek is útban volt már. Mekkora balek és milyen szerencsés férfi voltam egyben! Hát ezért volt nyugtom az utóbbi időben! Áldásom adtam Évára és új családjára, és továbbléptem.

Életemben először akartam egyedül lenni. Új hobbi jött, gondoltam élek a szabadságommal és kipróbálok dolgokat. Jó helyre kerültem, olyan pecások közé, akik időnként összejöttek a botok nélkül is. Beszélgetések, közös halászléfőzés, egy – egy kirándulás velük – és férfibölcsességek. Például, hogy a hozzám hasonló átlagférfit mennyire az áldozathozatalra neveli a társadalom. Udvariasság a nőkkel szemben, gyereknevelés, házimunka és persze munka, munka és munka a gyerekekért, a közös nyaralásért, gyakorlatilag bármiért, amit az asszony kitalál, és cserébe Müller Péteres lejáratás a köszönet. Hogy szerintünk minden nő szőke nő (átverhető, és átverendő).

Az új barátaim szerint fel kell fedeznünk és újraalkotnunk a saját férfivilágunkat. Volt, aki kurvázott, volt, aki a drogról próbált lejönni, neki terápia volt a pecázás. De a legtöbben egyszerű családos férfiak voltak, akár nagypapák, akik vallották, hogy lehet nekik is szavuk az életüket illetően. Akár a társadalommal szembemenve, vagy feleségeik elképzelései ellenére is. Igazából azonban egyikük sem volt kifejezett lázadó, csak megvolt az életükben a maguk férfikuckója, jellemzően a horgászás és a „Csapat”. És ez szent volt. Ezért szinte mindent félretettek. Megadták a világnak, ami a világé, és ugyanakkor elvették a világtól, ami nekik járt.

Már vagy három éve jártam közéjük, amikor belépett az életembe Zsóka. Az elején vele is hasonlóan indult minden, mint korábban. Hiányoltam, hogy nem adja egyértelmű jeleit annak, hogy szeret és akar engem. Aztán beszélgettem a fiúkkal a tónál. És pár napig nem kerestem Zsókát. Időt akartam mindkettőnknek adni, de főleg magamnak, hogy igazából mit is akarok vele. Végül ő hívott fel, hogy most akkor eltűntem?

Igyekszem nagyon tudatosan megélni Zsókával a szerelmet, társa lenni, figyelni rá, és érzelmeket adni – kapni. De azóta is eltűnök időnként a „Csapattal”. Nőmentes zóna – és Zsóka tiszteli ezt.

Kell a Férfinek a maga fajtája társasága.

Sebzett farkasok

Minden vélemény számít!

Férfihang, Redpill, Huffnágel Életmódmagazin. Csak három a legismertebb magyar férfiportál közül. Közös bennük a mély, férfias indulat és a (minden megbélyegző élet nélkülözve mondom) sebzettség.

Nincs polkorrektség az említett oldalakon, mindent szemtől-szembe és egyenesen! A Huffnágel Életmódmagazin pl. moderációt sem alkalmaz. A Férfihang is nagyon liberális elvek mentén moderál, csak az kerül törlésre, ami már büntető feljelentés tárgyát képezheti. És ezeket a szabályokat az ott kommentelő hölgyek is tudomásul veszik, nincs apelláta, ha hülye picsáknak gondolják őket, akkor azt tudni is fogják hamarosan. És ez a szabadszájúság nekik is kijár. Egyenjogúak.

page_7

Ám a sarkítottan férfias őszinteség (ami miatt heves szóváltás, a „bunyó” virtuális megfelelője alakul ki időről időre – tiszta vadnyugati feeling) csak egyik jele ezeknek a közösségeknek.

Fontos jellemző még a nőkkel szembeni pozitív megkülönböztetés teljes hiánya. Aki itt lovagias, elnéző, udvarias, az gyorsan megkapja a „mangina” (nők előtt elv- és gerinctelenül hajbókoló) jelzőt. Igaz, ennek ellenére akadnak lovagias és romantikus tagjai pl. a Férfihang köré szerveződött közösségnek. Nekik állniuk kell a pofonokat érte, igaz, a rendszeresen kommentelő hölgyek hálája is az övék.

A legfontosabb azonban a témaválasztás. A feminizmus leleplezése, az Igazság tisztelete (késhegyre menő intellektuális viták a kommentszekciókban), férfijogi aktivista cikkek, csípős válaszok az aktuális, férfiakat érintő történésekre, és rengeteg felháborodás és panasz. (Elég különös egy patriarchális társadalomban, ahol amúgy „minden nap férfinap”.)

Viszont itt legalább panaszkodhatnak és kimutathatják heves haragjukat és dühítő fájdalmukat a férfiak. Düh, ez nagyon fontos, mert sírni, azt nem szabad. Kétségbeesettnek lenni (de még így is tartással és gerinccel) viszont igen. Többen mesélték már el olvasói levélben életük kálváriáját, melynek nők, gyermekelhelyezési perek, bíróságok és/vagy feministák voltak az okai.

Jellegzetes és szükséges kortünet a „sebzett farkas” férfiközösségek léte. Nagyon sok negatív stressz éri korunk férfiait, a harmadik hullámos feminizmus minden eddiginél férfigyűlölőbb megnyilvánulásai (ld. az Európa Tanács Miniszteri Bizottságán áterőszakolt Isztambuli Egyezményt), a média (főleg baloldali sajtóorgánumok, sorozatok, mozifilmek, celebek és popsztárok) megnyilvánulásai (a klasszikus férfiasság idejétmúlt, veszélyes, „macsó”, a nőknek kell irányítani a világot, stb.), másrészt a megváltozott életrend, a száz éve még rendben lévő férfireakciók mára már tilalmassá válása, a megerősítő, építő férfiközösségek hiánya óhatatlanul kitermeli a lázadó, magát félreértettnek, a társadalomból kisemmizettnek megélő férfiak nagy számát.

Pozitív példa, hogy a saját, belső szabályaik szerint rendeződő társaságok építően is tudnak hatni tagjaikra. E sorok írója tanúja volt egy korábban még gyilkossággal is fenyegetőző talajt vesztett férfi, a többiektől érkező figyelmeztető és megerősítő jelzéseinek hatására magára eszmélésének és jobb útra térésének.

Tehát e közösségek szükségszerűek és kellenek is, DE…

A szinte teljesen szabad(os) véleménynyilvánítás érdekes módon nem a vélemények gazdagságát és sokszínűségét hozta el, hanem, hogy a szélsőség leuralta ezeket a tereket. A középutasok vagy ledurvulnak a sebzett vadságnak erre a szintjére (egyfajta szamurájtempót felvéve) vagy elmenekülnek. Itt se férfi, se női érzékenységnek helye nincs!

Másrészt a nőgyűlölet fel- felbukkanó áramlatai nem annyira megnyugtatóak (ld. a Férfihangon a Itoo olvasói leveleket.) A Redpill oldal pedig volt, hogy lemanginázta a Férfihang oldalt, nem eléggé kemény hangvétele miatt!

Végül ezek a közösségek akkor tudják betölteni előrevivő szerepüket (óhatatlanul bukdácsolva is) ha a tagjaik hajlandók a fejlődésre; a magukra, egymásra és a világra figyelésben pedig kellően nyitottak. Erre vannak biztató és ijesztő példák is szép számmal. A jövő fogja eldönteni mi is kerekedik ki végül, mivé fejlődnek, változnak ezek a mai, társadalomtól vagy belülről, személyiségükben „sebzett és vad, farkas” körök.