A mindenszentek előtti napokban az utcáinkon a virágboltoknál csontvázak. A fiatalok maskarákat terveznek. Többféleképpen ünneplik az emberek ezeket a napokat. A sírok közt egy néni szomorúan kérdezte tőlem volna e gyufám, hogy meggyújtson egy mécsest. Nálam ugyan nem volt sem gyufa sem öngyújtó, de annyira szerettem volna segíteni, hogy egy idősebb férfit látva kértem, tudna e adni ott a néninek. Láttam sikerült. Mikor indultam haza a néni felé mentem. Nem azért, hogy a köszönetét halljam, hanem a mosolyának örültem. Hogyan tudunk mosolyt a másik arcára vinni? Ez tudja a szivünket melegíteni? ( Még akkor is, ha komoly csüggedésünk van nekünk is belül.) Olvastam: Te csak táncolj, majd a zene is megjön valahonnan. Hát így is lehet. Létezni. :) Kati