Sok letargikus embernél probléma, hogy önmagára fókuszál. Túlgondol. Túl elemez. Ha kifele törekedne másnak örömet szerezni, a másik arcára mosolyt vinni elindulhatna valami. Tükröződés, kölcsönhatás, elmozdulás. A rendíthetetlenül csüggedteket, borulátókat, vészjoslókat figyelem. Nézem azt is akik önös érdekeiket tolják ezerrel. Mennyire látok mosolyt? Mennyire szelíd? Érdemes? Jó a közérzete? A kedélye? A kamaszok gyakran szoktak világfájdalomtól szenvedni. Van aki ebbe marad még negyvenes éveiben is. Kezeletlen depresszív. A szakemberhez költséges és időigényes járni. Önmagán hogyan tud valaki segíteni? Tipikusan a sportolást említik, mert ad az agynak olyan anyagokat, ami boldogít. A fenntebb említetteken gondolkodjunk el. Mennyire bírunk, szoktunk, szeretünk másnak örömet szerezni? :) Kati