Nézem őket. A telefont benn felejtettem, hát a képet az agyamba rögzítem. Nem hagyom itt őket. Minden pillanatát látnom kell az együttműködésüknek. Eszembe jut, Fognak ők is visszagondolni erre, amikor esetleg ennek a fának termése lesz? Nekik még olyan sok idejük van. Kevésbé hatódnak meg egy egy szép pillanaton. A korosodó már szentimentálisabb, ahogy fogy az ideje. Megbecsüli jobban a szép képeket. A nagyapám, apám, idősödve gyakrabban láttam könnyezni. Valószínű a hormonok is okolhatók. A korosabb férfiak kicsit nőiesebbé, míg az idősödő nők kicsit férfiasabbá válnak. A tesztoszteron szint változása miatt. Már ritkábban sikerül sírnom. Annyi dolgot kellett megoldanom. Talpon maradnom. Ér pánikot keltő dolog. Alszom rá. Tervet kovácsolok. Valahogy tovább jutok. Kutatom, hol lehet erőforrásom. Lám ez a látvány is feltölt. Magam szerveztem. Volt elözménye. Akinek ajándékba fát vettem, azoknak termett. Az enyém még nem. Most én is kaptam ajándékba. Ezt ültetik most a gyerekek. Bízom benne, hogy jó lesz. :) Kati