A hely, ahol vagyok eszembe szokta juttatni azokat, akiktől sokat tanulhattam és értük sokat tettem.  Szerettek. Már nem élnek. Nem kell a lelküktől sem félni.  Békések. Úgy vélem az elődeim elfogadják az utódaimat. Hibázhatnak is. Hiszen  a régiek is hibáztak rengeteget. Hová helyezzük el a lelkek létezését? Miben hiszünk? Hogyan békélünk meg? Önmagában ezt mindenki másképp rendezi le, teszi helyre. Vannak akik jeleket vélnek felfedezni. Üzenetek. Idén lila ibolya lepte el a füvet. A lila anyám kedvenc színe. Talán a fűnyíráskor vittem magam szét a fűben. Szép látvány. Ha elérzékenyülök úgy vélem anyám erőt küld nekem a mostani nehezebb időimben. :) Kati