Amikor  már régóta ugyanaz az inger éri az embert az otthonában, a munkahelyen, akkor nagyon megszokja. Kényelmes ugyan, akár csukott szemmel is végig csinálná szinte. Szokták mondani: „Félünk az újtól, de a megszokás maga a halál”. A gépek világában is amikor lelassul a rendszer,  egy újra indítással a felesleges dolgok törlődhetneknek. Kitisztul szinte. Érthetően ódzkodik mindenki váltani munkahelyet. Kaland valósággal önmagunkat kitenni új helyzeteknek. A komfortzónánkon kívül lenni. Emlékszem amikor tartottam attól, hogy az uszodába járást elkezdjem. Aztán önmagam meghaladása egyrészt büszkévé tett. Másrészt pezsdítően hatott rám az új inger. Legyőzni a félelmünket az egyik legjobb érzés. Sokszor az idő az ami az új bekövetkezésig eltelik megterhelőbb, mint az új helyzet valójában. Addig a saját szorongató mondatainkkal riogatjuk önmagunkat. A valós állapot kevésbé rémisztő. Korosodva félősebbé válunk. A rugalmasságunk is csökken. Gyerekeknek,  időseknek, szorongóbb felnőtteknek  megnyugtató tud lenni az ismétlődő helyzet, a megszokott rend. A túl monoton viszont fárasztó lehet. Törekedjünk a helyes arány megteremtésére amennyire csak lehet. :)Kati