Noha sok szürke esős nappal érkezett az idei tavasz, akkor is a vizes fűben sorra vettem melyik fa hogyan élte túl a telet. Rügye-virága mit mutat. A legtöbb a legsérültebben van. Kis viharvert seregem, mutatva mondja, hogy felállnak. Mintha csak engem is bíztatnának. Adnak majd újra ennem, hogy erősödhessek. Magam mögött tudhassam a nehézségeket. Volt bőven. A portásnőnk magára maradt özvegyen, ám minden hétvégén a nyaralójában tesz vesz. Az tölti fel. A kertemben naponta a legfinomabb fűvel a kezemben a baromfit etetem. Meleg tojással várt reggel. A hogy tartom a kezemben, olyan, mint apám ujjai, sima idős tenyere. Amikor még dolgozott a fémekkel nyoma volt a kezén, mint a páromén is. Amikor már sokat pihentek ilyen sima lett, mint a tojás.