Ez a cikk nem a tutit akarja megmondani. Pusztán néhány férfi őszinte beszélgetésének eredménye. Egy délutáni séta, és némi víztükörbámulás eredménye.

Először is összességében több tucat párkapcsolat illetve kapcsolati próbálkozás eredménye alapján foglaltuk össze azt az észrevételünket, hogy mintha káosz lenne a mai nő fejében és szívében. Főleg az intim viszonyait illetően. Mintha legtöbben valami homályos nagy és elementáris érzelem áradatot várnának tőlünk, egyrészt felőlünk, másrészt saját magukból előszökkenni. Ha ez megvan, akkor boldogok, akkor végre működnek a dolgok. Szinte semmit nem tudnak rólunk, férfiakról, és teljesen azt várják, hogy az ő igényeiket aztán maximálisan, de hogy nekünk mi lenne fontos, mit várnánk tőlük, mint nőktől, hát az… nagyon nem tiszta.

Gondolom, ez a médiának is köszönhető, mely kitartóan hamis képet fest rólunk, férfiakról, és nekünk, férfiaknak is, akik nem akarunk igazán szembenézni önmagunkkal, és hogy valójában miképpen is működünk.

Például ilyen hamis kép, hogy egy férfinak mindig keménynek kell látszania, nem tévedhet, nem hibázhat. Ellentéte, hogy mindig lovagiasnak kell lennie, a nőt nem emberként (amibe a kellő tisztelet is beletartozik) kell kezelni, hanem isteni lényként, akit minden módon kiszolgálni kell, és akinek csak igaza lehet.

Volt olyan nő, aki teljesen homályos okokra hivatkozva szakított egy barátommal, hogy ő úgy „érzi”, hosszú távon nem működne a kapcsolat. Egész addig minden oké volt. Mikor barátom rákérdezett, mégis próbálja szavakba önteni ezt az érzést, hímelés-hámoláson kívül mást nem kapott. Most ez a nő vagy egy gyáva hazug, aki nem mer őszinte lenni egy fontos pillanatban, vagy fontos döntéseket alapoz olyan kibogozhatatlan alapokra, amelyek alapján komolyan fontolóra venném, elég érett-e ő az Életre? Jó eséllyel lesz boldogtalan utóbbi esetben, és még csak azt sem fogja tudni, miért.

Többen is tapasztaltuk, hogy sok nő – kiszámíthatatlan. Megbeszélt randira nem megy el, és jelzést sem ad akkor most mi van, egyik pillanatról a másikra szakít, és SEMMI előjele nem volt, hogy valami rosszul működne. A működő kapcsolatot felrúgja, mert „úgy érzi, rá még valami jobb vár”. Egy csomóan beveszik a Nagy Ő lózungot. Nincs Nagy Ő!  Vannak nagyon jól összeillő emberek, jól összeillők, és megfelelők. És még ez utóbbi lehetőség is értékes és működik!

Iszonyúan elterjedt tévképzet, hogy a párkapcsolatnak és a partnernek kell a BOLDOGSÁGOT biztosítani. Gyakorlatilag az Isten szerepét várjuk (és igen, sok férfi is) a másiktól. Egyszerűen embernek az emberrel nem dolga azt boldoggá tenni! Segíteni, szeretni, szolgálni, igen, de az Igazi boldogság, ami a Végtelenre nyílik, ami valóban BOLDOGSÁG – ez a Teremtő hatásköre.

És a mai nő NEM TUDJA, hogy egy férfi azt várja tőle, hogy felnézzen rá, tisztelje, szeresse, szolgálja, időnként csodálja, és néha anyáskodjon felette. Persze nem a semmiért. De ösztönözze őt, hogy olyan legyen, akinek ezt mind meg tudja adni – bár persze nem kell folyamatosan, minden másodpercben, erre így egy normális férfinak sincs szüksége, másrészt egy normális nő sem képes megadni. Nem is kell. De alapvetően erre számíthasson a férfi. Sok férfi viszont tényleg őszintén és szívesen hódolna a nő előtt nőisége, szépsége, gyengédsége, megértése, megnyílni tudása (testi-lelki) miatt. Sokan szívesen hoznak-hoznának áldozatot a szeretett nőért. Kényeztetnék és varázsolnák el időnként. És lépnének időnként hátra: most csak legyél anyukám, barátnőzz, lazíts, légy magad! (Addig én is szabad vagyok –  vagy ha kell, beállok helyetted erre a kis időre.)

De egyre inkább úgy tűnik: a mai nő megbízhatatlan, pillanatnyi vágyai, és homályos képzetei rabja.  Nem lehet építeni rá, és mellette Férfiként létezni se.

Tényleg úgy érzem, boldogabb vagyok, ha a magánéletemben nem vesznek részt. És ha ők szintén boldogabbak ettől: becs’ szó, nincs harag. Legalább valamiben egyetértünk. Ha nem változtok, csajok, ez maradjon is szépen így!

Ámen

;-)

Zoli