Vergődünk  gyakran a gondjainkkal. Még nem is sikerült megoldanunk egyet és már a következő is ott van. Folyamatosan problémákat oldunk meg. Hárítunk el bajokat. Érthető, ha kiégnek sokan. Korán kelve indulnak munkába. A nap nagy részében ott.  Majd kimerülten haza. Fizetendők. Csekkek.  Mely ponton lehet becsempészni ilyenkor örömet? Érdekesebbé tenni az életet. Lehet agyalni rajta, hol lehet a mókuskereket kicsit olyan dologgal színesíteni, hogy felkelni érdemes lehessen, mert lesz a napnak olyan része, amit várni lehet. Valamit, vagy valakit ,valakiket hallani, látni, beszélni vele az olyan érzés lehessen, ami újra eltölt életkedvvel. A problémák törvényszerűen lesznek, keletkeznek. Kihívások. Edzenek. Felszínre hoznak helyzeteket. Olyan mintha helyzetbe hoznának minket. Olyasmit tudunk meg önmagunkról általuk, amiket nem tudtunk annak előtte. Így is tekinthetünk magunkra áldozati pozíció helyett. Valóságos hős vagyok, hiszen naponta ennyi dolgot megoldok, elrendezek. Nélkülem mennyi probléma lenne. Tudatosítandó: Szükség van rám. Nagyon kellek. :) Kati