Valamint nem mindenkié. Még, ha nem is egyszerű. Figyeljük meg, milyen következményekkel, reakciókkal jár, ha valamivel távolabbra kerül. Jobb vagy rosszabb. Ha nehéz elengedni egy egy holmit, helyezzük valamivel távolabbra bizonyos ideig. Olyan időkben élünk, amikor mindenből elég sok holmink van. Mégis van amikhez kötődünk, az átlagtól jobban. Az emberekkel is így van? Kicsit könnyebb, fellélegzünk, ha távolabbra helyezkedik a minket gyakran bántó. Aki terhel. Érezhetően nem fogad el olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Érezteti, hogy másmilyennek szeretne. Ilyenkor, mint tudjuk, valójában nem velünk van baj, hanem az illetőnek önmagával. Ugyanis, aki ki van békülve a világgal, az a másikat nem bántalmazza. Aki pedig valóban mellénk rendeltetett, azt úgymond az ördög is utánunk tolja talicskán. Az a valaki vagy valami mindeképpen újra a közelünkbe kerül. Oda sodródik, mert hiányzik. Spirituális szinten talán jobban érthető. Aki fogékony az ilyen szintű magyarázatokra, az érti miről beszélek. De úgy is fogalmazhatunk, dolgunk van még azzal a bármivel, bárkivel, ami távolabbra került, de még szerepe van a fejlődésünkben vagy nekünk az övében. :) Kati