Dolgos a magyar. Nézzük csak meg külföldön mennyi kávéház van! Nálunk inkább csak a belvárosban, a külső kerületekben alig. Nem jellemző, hogy üldögélnének az emberek – dolgoznak. Még nyáron sem sziesztáznak. A legnagyobb melegben, délben is dolgoznak. Kimerülésig terhelik önmagukat, és több állással. Talán mert a szüleinktől is ezt láttuk, több generációra visszavezethetően. Akkor fogadták el önmagukat, voltak némileg elégedettek, ha teljesítettek, ha kimerítették magukat. Szeretni önmagunkat, elfogadni a hibáinkat is, nem egyszerű feladat. A mi népünkben nagy a depresszióra a hajlam. Sajnos a többi nemzettel összehasonlítva előkelő helyen állunk a rangsorban. Feltehetőleg összefügg az italfogyasztási szokásainkkal is, mert ott is elől állunk. Próbáljuk csitítani a szomorúságunkat. Az egyes embert tekintve elmondhatjuk, hogy ha csak akkor elégedett önmagával, amikor sokat teljesített, önmagát szinte kimerülésig kifárasztotta, akkor valószínű bántja, önostorozza magát valami miatt. Talán gyerekként a feltétel nélküli szülői szeretetet nem tapasztalhatta meg. Azt, hogy elfogadják, szeretik a hibáival együtt is. Figyeljük meg a közvetlen környezetünkben, családunkban, munkahelyen, milyen sokan élünk hasonlóan, önmagunkat nehezen elfogadva!

:-) Kati