2 mankóval alig haladt a lány. Az utcámban visszafordultam, aztán megálltam mellette. Elviszem, ameddig megy. Nem kell félnie tanár vagyok, nem bántom. Amint haladtunk elmeséltem, amikor a párom sokáig mankós volt, hogyan hoztam-vittem. Megérkezve mosolyogtam: ” Most én voltam az őrangyala.” Mire ő :” ..és úgy is néz ki!” Hát már megérte ma felkelnem, hogy ilyen szépet halljak. Én csak ilyen együttérzős vagyok. Átéltem, mennyire magára maradhatott a bajával. Hát igen, eléggé elszámította most magát, hogy akkora utat meg bírt volna tenni 2 mankóval. Szívünket melengető találkozás volt. Emlékezni fogunk egymásra. :) Kata