Azzá lesz már írtam egyszer a bundáskenyér, majd felzárkózik a főtt kukorica a sülttök, útközben a lángos. Kipipálod: „Ettem valami meleget.” Hozzá egy tejes kávé és ne kelljen foglalkozni az evés témakörével. Csak ne szédüljek. Vannak persze az ínyencek, mint kivételek. Ők a másik véglet. Akikről most írok, szívük szerint bevennének pár kapszullát, mondjuk korpatablettát, rá valami folyadékot amitől az megduzzad. Menjen be a multivitamin és kész. Bő folyadékbevitel és hagyjuk magunk mögött az egészet. Van azért itt lehangoltság. Ha jobban megnézzük. Léteznek a mosolygós depresszívek. Akik egyszer csak elmennek. Ismerünk hírességeket. Robin Williams nevét említeném meg, de sajnos sokat lehetne. A kapcsolatokban élők el vannak a saját megoldandóikkal. A felszín ami látszik, hogy a mosolygós, a lelkében viszont magányos. Belül, mikor magára marad akkora a súly a vállán hátán, ami nyomja, hogy a környezet felé esetleg csak a töredékét tudatja. ! :) Kata

Ergó: Ne hagyd el magad! Reggelente, télen vonszolod magad. Mit számít úgyse néz senki. Önmagad miatt. Mennyit jelez a megénekeltek szerint a nézése és a járása. A tekintet szavak nélkül mennyire beszédes és a járása az illetőnek a mozgása. Elfáradtságát de nagyon mutatja. Van ereje önmagára szólni?: ” Kapd össze magad!” Ne szokd meg, hogy vonszolod magad. Keress valami kedves dolgot! Öngondoskodásnak nevezték a legutóbbi pszichológia konferencián. Nagybetűkkel felírtam önmagamnak. A szinglik redukálják a minimálisra a kiadásokat, teendőket önmagukkal kapcsolatban. Ki akarna olyan mellé szegődni, aki a legpuritánabb ellátást adja önmagának. Hiszen, feltételezik, ha vele lesznek, hasonlóakat kapnak. Éppenséggel nem így van, mert a másiknak inkább van kedve habosítani a kakót az embernek, mint önmagának. Jól van az úgy és szinte behörpinti a meleg vizet a még alig feloldódott tejes kávé porral. Hogyan lehet elszontyolodva társra lelni? Egyáltalán cél? A párban élő nők üzenik: „Tapsikolj, hogy magad lehetsz! Amit kitalálsz az a program lesz. Nem szól le, nem becsmérel, nem kritizál, nem tesz megjegyzéseket a melletted levő. Nem korhol, nem horkol. :) Kató

A nagypapámnak nem én voltam a kedvence. Valljuk be, minden családban van kedvenc. Valamiért. Jobb esetben minden utódom más más vonásával van a szívemhez közel. Amióta minden nap a kaszájával gyűjtök a kertben füvet, ahogy fogom a szerszám nyelét eszembe jut, hogy az ő keze verejtéke és annyi év után az enyém is találkozik ugyanazon a nyélen. A szemlélete is. Hiszen a földet tiszteljük. Amit hátrahagyott gondozom, értékelem, megbecsülöm. Hálát érzek a munkáikért. A hagyományokat gyakran tagadják sokan, aztán vissza is térnek, amikor elidegenednek több nem működő működésmódban. Érti nagyon is amit most leírtam, az aki ezt megtapasztalja. Tud tartást adni, ha megtapasztaljuk az erőnket, amikor megoldjuk a nem könnyű teendőket magunk körül. Volt is tartása a nagyapámnak is, emlékszem. Felidézem. Nyomatékosítja bennem, nem vagyok akárki. Rájuk gondolva, erőt ad. A történeteiket hallgattam gyerekként, amikor munkáik közben beszélgettek. Figyelem az újakat, ők merre haladnak. Mennyit visznek tovább belőlem? Ők miket mutatnak az utánuk következőknek? Milyen utat jelölnek? :) Kati

Jó lenne, ha volna gallérja a tyúknak. A színes tollából van is. Ám most olyan kellene ami neki védelmet adna. A puli nemrégiben megtámadta és a hátán sebeket ejtett rajta. Gyógyulóban, de a csőrével ne sértse fel újra, amikor hátra fordulva megkapargatja. Az élet él és éni akar! Sajna a másik 2 szárnyas nem élte túl. Télvíz idején nehéz venni jércét. Miközben gondoztam a megmaradt egyet azon töprengtem mennyire igénye az embernek, hogy valakinek a gondját viselhesse. Amikor ezt teszi, jó érzés tölti el. Szívet melengető segíteni valakin. Amikor a hölgyliliom szaporítható volt azért drukkoltam, lehessen minél több olyan valakim, akinek adhatok. Még aki régebben ellenemre volt annak is adtam. Nem azzal a céllal, hogy engeszteljem, vagy bármi előnyre tegyek szert, hanem azt szerettem volna átélni, lehessen több olyan, akivel kapcsolatban vagyok és neki örömet szerezhetek. Az általam kapott virágban gyönyörködve jó érzés tölti el. Mosolyogni lesz kedve. Ő is örülni tud ennek a szép növénynek. Naponta láthat egy ilyen szépet. Valamennyire részese lehettem. A felépülő baromfi pedig ismét naponta ellátható lesz. Mehetek felé. Örülni fog, amikor meglát. Adhatok neki enni. Ha még tojást is ad, az külön ráadás. Bizony nem egyszerű a haszonállat tartás. Etetni, aztán elfogyasztani. Van benne lelkileg kemény rész. Volt felénk disznóvágás. Apám hogyan is volt ezzel a gondolataiban? Amíg felnevelte az állatait, naponta átélhette, hogy a gondozása által azok fejlődnek. Éltette, erősítette őt a sok kalóriadús étel, ami az állataiból lett. Volt, kockázat is. Nem minden szárnyast és sertést sikerült felnevelni. Apám 2 háborút is megélt. Erősen megtapasztalta, mennyire kell az állatai által nyerhető masszív fizikai erőnlét. A túlélés feltétele. 10 éve özvegyen, magam is tapasztalom, a túlélő üzemmód milyen erőnlétet igényel. A felelősségteli megoldandók sora háborús helyzet. :) Kati

Ambivalens. Emlékszem a felvételi vizsgán Vajdát húztam. Tételünk nem volt, az érettségin. Ady kortársa volt, hát próbáltam átvezetve Adyról bővebben beszélni. Amikor az ambivalens érzéseket kezdtem fejtegetni 19 évesen, a vizsgáztató rákérdezett, mit is jelent. Azóta is amikor valaki, valami iránt vegyes érzéseim kavarognak eszembe jut és eltöprengek. A napokban a fehér puli bántotta a tyúkokat. Nagyon sajnáltam a két odaveszett szárnyast. Hiába jön felém a pulim, már az érzéseim kavarodnak. Megannyi szivet melengető történés és a szörnyű tette. Ki is olyan ember, aki az életünkben hasonlóan vegyes érzéseket kelt? Hogyan bírunk vonni egyenleget? Hogyan rakjuk magunkban helyre? Azt tudomásul vesszük, hogy vegyesen dob az élet. Minden rossz történés poritívumot is rejt. Észre kell vedd, hogy tovább létezhess. Ugyanígy emberben is ez van. Van akinél nagyon erősen kell fókuszálnunk azokra a pozitív dolgokra, amik megvannak benne, hogy ne csak a sok sok negatívuma zavarjon. :) Kató

Nézni, amint megvirrad. A hosszú télI sötétség után várni a hajnalt. Amikor izgalmas megoldandó van, egyre korábban megébred az elme, hogy minél pihentebb, tisztább fejjel szülhessen megoldásokat. Tudjuk ébredve a szervezet törekszik a normál, optimális felállással kezdeni. Alvászavarként említik még azt is, ha egyszer próbál éjjel valaki mosdóra kimenni. Bizonyára az sem normál állapot, ha egyre korábban ébred meg valaki. Annyira szeretne minél jobb megoldásokat találni az életében adódó problémákra. Jól cimkézett polcra kell tenni. Kihívás. Edző eszköz. Tudatosítandó: Sosem lesz problémamentes a létezés. Mindig adódik, teremtődik valami. Gyakran idézem:” Ne sürgessük annyira a megoldást! Próbáljuk élvezni a problémát, magát! Ha egyszer, szinte gombamód szaporodik. Imádtam egy játékot, amit egy régi külföldi nyaralásom során láttam. Felbukkanó ördögfejekre kellett rásózni, egy húskloffoló szerű kalapáccsal. Azok pedig eltüntek, majd egy újabb lyukon bukkantak fel. Annyira az élést szimbolizálta számomra. Amikor hátra dőlnénk, hogy a java dolgot most megoldottuk, már bukkan is felfele a következő. Mintha ennek soha sem lenne vége. Most elírtam az imént a mondatvégi pontot kitettem a vég után. Mintha még írásban is jelezne a freudi elszólás. A vég, ami pontot tesz talán. Ám aki hisz abban, hogy újra születve még dolgozni kell azon, amit itt nem fejlődött meg, azoknak a vég sem zárja le a fejlődést. Hitvallásom: Utolsó perceinkig fejlődünk. Némely elméletek szerint még utána is. :) Kati

A kezeletlen depresszív, olyan, mint egy félholt. Élő halottként bolyong a világban. Olvastam, hogy sokan, már huszonévesen holtak, csak több évtized után temetik el őket. Elgondolkodtató. Mindannyiunk környezetében van olyan, aki ilyen állapotban „él”. Inkább csak létezik, vegetál. Világszerte jelenség. A melankólikustól, a kataim állapotban vegetálóig. A környezetünkben, ha megfigyeljük a keserű embert, mennyire jó a közelében? Hasonlítsuk a kedélyesebb közelében való léthez, aki mellett feltöltődünk, nevetünk. Ötletünk, ihletünk lesz. Sajnos lehúz a kedélybeteg. Minket is csüggeszt. Még olyat is el bír keseríteni, aki mindig arra fókuszál, milyen apró lehetőségből, mit lehet kihozni. Mondhatnánk, hogy meneküljünk tőle, de van aki kihívásnak érzi, tekinti felrázni a mélyponton levőt. Életet vinni oda, abba, akiben csak pislákol az életkedv, életerő. Még a befele forduló introvertáltabbakról is elgondolkodhatunk. Tudjuk ők is eljuthatnak a maguk módján olyan szintekre, mint a nyitottabb extrovertáltak. A visszahúzódóbbnak más módszerei vannak. Sokat olvastam ebben a témában és a legmélyebb benyomást az a mondat tette: ” Még, ha marasztalod is erősen a mélypontot, akkor is elmúlik egyszer.” Ez pedig reménykeltő is annak, aki akarja, hogy jobb következzen. :) Kati

Konfliktust kezelni. Mióta ovis lett a legkisebbik, nyafog olyan hangszinten, ami nekem fülsértő is esetenként. Az autópálya összerakást inkább pasis teendó. Hiányolom a segítséget. Talán odaátról felkarolt a segítőm, mert amikor sértődötten hátat fordított a kicsi elbizonytalanodtam. Ráförmedtem, hogy ne nyavalyogjon. Karba tett kézzel hátat fordított. Ám lassan kialakult a pálya és lépésenként visszafordult. Majd hangosan megdicsért, hogy ügyes vagyok. Mivel volt már olyan felnőttel tapasztalatom, akit leginkább megsértődni és duzzogni tanított meg az anyja ezért fontosnak tartom, hogy tudatosítsuk. Nem a világ vége a nézeteltérés. Meg kell tanulni visszatérni a hadszintérre. Mérlegelni az álláspontunkat. Felmérni a veszteségeinket. Belátást gyakorolni. Közelíteni az érdekeinket, amennyire csak lehet. Megannyi felnőtt él szegényes eszköztárral Pedig nem omlik össze a világ, ha elismerjük, hevesebben reagáltunk. Elöntötte az indulat az agyunkat. Lám ez a helyzet mennyi gondolatot hoz elő. Pedig még a hangunkat sem emeltük fel. Hát még ahol az is van. Ott van leginkább tanulandó. :) Kató

Lemond a játékáról, közösségbe kerülve. Olyan sokat volt már egyedül, hogy annyira akarja átélni az együtteséget. Ismerős a helyzet, mikor játszik egyedül egy kicsi és elkezd párbeszédet folytatni. A napokban figyeltem fel rá, olyan kicsi közelében, akinek kamaszok a testvérkéi. Tehát sokszor szinte egykeként játszik. Magam is így nőttem fel. Távol élt tőlem a nővérem. Micsoda bölcsesség egy kicsitől, amikor átengedi a javait, csakhogy egyedül ne legyen. Felnőtt helyzetekben kiszagolják az ordasabb akarnok, javakra hajtók ezt a típust. Elvárva, mindig alárendelődést. Spekuláns taktika. Kegyetlen játszma. Ám átlátva és információkkal felvértezve tisztábban láthatunk. Ahogy olvastam egy férfi bemutatkozó szövegben: „Volna, aki hajlandó lenne tönkre tenni az életem?” Tehát már az egyedül lét is rosszabb, a magány, mint egy sok konfliktussal terhelt élet. Mondhatnánk, hogy szánalmas. Megérti, aki sokat volt egyedül. Apám az első nejét huszonévesen vesztette el. Anyámra, a második nejére sok mindent ráhagyott. Annyira megérintette az egyedül maradás traumája. Mennyi tapasztalás. Értelmezés. Csupa életképpel való üzenet! :) Kati

Valaki felett. Diktálni, dirigálni neki. Egrecíroztatni. Ki az aki erre vágyik? Azért akar párt maga mellé, hogy vele ezt tegye. Hatalmi harc időszaka szokott elkövetkezni a párkapcsolatok bizonyos időszakában. Gyakran ezen a ponton meg is feneklik a kapcsolat. Ma amikor önzőbb egoistább az ember. A ” Mert megérdemlem”-korát éljük. Belénk sulykolta sok reklám szlogen. Aztán ott a sok szingli a saját akarata érvényesülhet, csak éppen egyedül élve. Az önzetlenség népszerütlen. Ki akar alárendelődni? Szolgálni a másikat? Elfogadni, hogy úgy legyen, ahogy ő kitalálja. Viaskodás, amikor 2 akarnok nem jut düllőre. A 2 egoista kűzdelme. A behódolást várja mindkettő. Hát még ha a háttérből buzdítják is a feleket. Például szülő, haverok, barátnők. Hidegháborús helyzet. Hol a szív ilyenkor? Sehol. Szívtelen helyzet. Megoldás lehet, ha lejjebb ad mindkét fél. Nem enged a befolyásoló háttérben levőknek. Figyelni kezd arra mit jelez a szervezete, a teste, a szive. Próbál hallgatni rá, hiszen a lelke azon keresztül üzen. :) Kati