Amikor olyannal beszélek, akinek még tizen-, huszonéves a gyereke, hallom a negyven, ötven körüli szülőtől: „Nekem első a gyerekem.” A hatvan plusszos egyedül élők közt már több olyan van, aki átélte, a harminc negyven körüli gyereke, a párjával, gyerekeivel a sor végére tolja a hatvan plusszos hozzátartozóját. Keserű tény, megtapasztalás. Ahol ezek a hatvan felettiek együtt kommunikálnak érzem a csendet, amikor ezt átérzik. Ott a torokban a gombóc. Szívszorító. Tény. Azért ezt itt hagyom. Gondolja tovább mindenki. Nézze meg a saját és a rokonai, ismerősei helyzetét. Hogyan lehet tovább létezni. Megtörik valami. Igen. Tudomásul veszi, így, úgy mindenki. Kénytelen valahogy bölcsen tovább menni. A sor végére került. Ha szerencsés átélhette, hogy volt az életében olyan időszak, amikor valakinek ő volt a mindene. Reménykednek keresgélve többen, hogy talán még rábukkannak olyanra, akivel ez hasonlóan lesz. Lelki erőt igényel a korosodás, az egyedül maradás mindenképpen. Ám ami nem pusztít el, mint szokták mondani az megedz. :) Kati

Sok letargikus embernél probléma, hogy önmagára fókuszál. Túlgondol. Túl elemez. Ha kifele törekedne másnak örömet szerezni, a másik arcára mosolyt vinni elindulhatna valami. Tükröződés, kölcsönhatás, elmozdulás. A rendíthetetlenül csüggedteket, borulátókat, vészjoslókat figyelem. Nézem azt is akik önös érdekeiket tolják ezerrel. Mennyire látok mosolyt? Mennyire szelíd? Érdemes? Jó a közérzete? A kedélye? A kamaszok gyakran szoktak világfájdalomtól szenvedni. Van aki ebbe marad még negyvenes éveiben is. Kezeletlen depresszív. A szakemberhez költséges és időigényes járni. Önmagán hogyan tud valaki segíteni? Tipikusan a sportolást említik, mert ad az agynak olyan anyagokat, ami boldogít. A fenntebb említetteken gondolkodjunk el. Mennyire bírunk, szoktunk, szeretünk másnak örömet szerezni? :) Kati

Arra is mondják amikor a másikról beszélünk és megmutatkozik, hogy mi milyenek vagyunk. Abból amit és ahogyan mondunk. Amit elutasítunk, kifogásolunk, azzal sokszor magunkban is van dolgunk. Az értő fül ezt kihallja. Hányszor nem mer felelősséget vállalni az ember a gyengeségeiért. Helyette gyakran emlegeti, hogy a közelében levő bizonyos téren mennyire gyarló. Amikor pedig van mersze és beismeri, hogy, hát bizony ezen a téren van velem is gond, attól kezdve kevésbé háborodik fel.. Gondoljunk csak az önzőségre, irigységre, telhetetlenségre. Nem egyszerű beismerni, ha nekünk is dolgunk van ezekkel. Ám a környezetünkben levőben felfedezni és kifogásolni feldolgozhatóbb valamivel könnyebb. Mennyire másabb lesz, amikor magunkban bevalljuk, hogy hát bizony én sem vagyok szent. ezeken a területeken. Utána a kifogásolt illetőre ismét tekintve már nem annyira háborodunk fel. Tehát, ha meg szeretnék ismerni valakit, akkor hagyni kell, hogy beszéljen a többiekről. Mutatja a tükröt önmagáról. :) Kató

A mindenszentek előtti napokban az utcáinkon a virágboltoknál csontvázak. A fiatalok maskarákat terveznek. Többféleképpen ünneplik az emberek ezeket a napokat. A sírok közt egy néni szomorúan kérdezte tőlem volna e gyufám, hogy meggyújtson egy mécsest. Nálam ugyan nem volt sem gyufa sem öngyújtó, de annyira szerettem volna segíteni, hogy egy idősebb férfit látva kértem, tudna e adni ott a néninek. Láttam sikerült. Mikor indultam haza a néni felé mentem. Nem azért, hogy a köszönetét halljam, hanem a mosolyának örültem. Hogyan tudunk mosolyt a másik arcára vinni? Ez tudja a szivünket melegíteni? ( Még akkor is, ha komoly csüggedésünk van nekünk is belül.) Olvastam: Te csak táncolj, majd a zene is megjön valahonnan. Hát így is lehet. Létezni. :) Kati

A lehúzós, haszonra hajtó leplezi parazita vérszívó törekvését, Képes Oszkár díjas színészek színjátékát kenterbe verni az alakításával. Profi játszmás manipulátorokkal sodorja össze a sors a jóhiszemű naivakat. Hinni próbál a jóérzésű, önmagából kiindulva. Akár évekig is lehet kitartó játszmás a partner. Mindaddig kapjuk magunk közelébe a típust, akár partner, akár kollega vagy vő személyében, míg meg nem tanulunk kellően éberen figyelni. Hárítani. Távolságot tartani a dörzsölt haszonlesőktől. Leckét ad, tanít éberségre, óvatosságra. A naív, gyermeki hiszékenység helyett, felnőtté válásra. Életrevalóbb látásmódra. Elkeseríthet vagy tudomásul vesszük. Minden helyzet, minden személy a tanítónk :) Kató.

„Legalább a magassága miatt tudjunk rájuk felnézni. Ha már mind hazudik. Nem tudunk rájuk felnézni.” Hát ezen el lehet gondolkodni. Tény, hogy, óvatosabb, távolságtartóbb lesz az akit már csaptak be többször. Nehezebben bízik meg bárkiben. De nem lehetetlen felejteni és hinni. Elengedni a csalódást hozó élményt. Segít, ha belegondolunk, senki sem szent. Követ el hibát mindenki. Van hibájuk bőven a nőknek is. Visszatérve az igazmondásra. Akkor nem mond igazat többnyire valaki, ha fél a következményektől. A férfiak jelentős része tart a párja elvesztésétől. A férfiakra azért is néznek fel kevésbé a nők, mert megtapasztalják hány helyen kell nőként erősnek lenniük. Munkahelyen, háziasszonyként, anyaként …stb. Férfi ezt akkor tapasztalja meg, ha magára marad. :) Kata

Korosodni nem egyszerű. Tudomásul venni az egyre több előnytelen tükörképet. Ám a fiatalok is látnak önmagukról előnyteleneket. Ha a korábbi önmagunkhoz hasonlítjuk a mostanit, akkor bántjuk magunkat. Ami nem cél. Hiszen megteszi azt a külvilág kéretlen, több felől. Inkább segíts magadon! Nézd az erős korosabbakat, hogy csinálják! Hogy vészelik át a hanyatlást? Honnan merítenek erőt? Amikor nem csak a külcsín fogy hanem még gyengülés is terhel. Hogyan viselik az egyedül léteket? Kik a példaképek? Milyen bölcsebb gondolatok segítenek? Bármennyire is körül veszik magukat másokkal sokan, akkor is van olyan helyzet, amikor egyedül, magára maradva is tudni kell erősnek lennie az embernek. Van aki ebben igen nagy edzettségre tesz szert. Ezt dobta a gép. Na mit lehet ebből kihozni? Ameddig csak lehet talpon maradni. :) Kati

Játék címmel írtam szakdolgozatot. A világ, az életünk a legnagyobb, játék. Azon belül is az utódlás az egyik legizgalmasabb kihívás. Amit nem tapasztal meg, az aki nemet mond rá. Csak önmagukért élnek egyre többen. Adott egy génállománnyal érkező kicsi. Régen 50-50%-ra becsülték az öröklött és a környezeti hatásokat. Most 30-70%-ra. Ami manifesztálódik. Adottság kiteljesedik. Tehetség, betegség. Arra 70%-ban hatni bírunk. Micsoda hatalom érzés. Módomban áll valakit vinni olyan irányba, hogy belőle minél többet kihozhassak. Részese lehetek a kiteljesedésének. Adhatok tőlem telhetően a fejlődédéhez. Ha szerencsém van megláthatom mivé alakult. Önmagamban nyugtázhatom, mennyi részem volt ebben. Természetesen önmagam is fejleszthetem. Hitvallásom: Míg él utolsó percéig fejlődik az ember. Némely elméletek szerint, még azután is. :) Kati

Szert tehet valamennyi birtokra valaki bizonyos életkorban. Hiszen az elődei eltávoznak. Valamennyit maguk után hagynak. Ám, ha a meglevőknek nem tud valaki örülni, miből gondolja, hogy, ha valamennyivel több lesz, akkor majd jön az elégedettség. Az elégedettség igen érdekes témakör. A sosem elégedett telhetetlenek tudnának erről beszélni. A hálára való képesség is ide tartozik. Sőt az alázat. Tisztelet. Tehát az örök elégedetlen, telhetetlen, aki úgy véli, neki minden jár, alanyi jogon, hogy is van összerakva? Hol lett elkényeztetve? Az örömre való képesség is olyan téma, amiről érdemes elgondolkodni. Amiért tettünk erőfeszítést, az jobban boldogít, mint, ami az ölünkbe pottyan. Az önbecsülésünket is a komfortzónánkon kívüli tetteink emelik. A sikerélmény ad flow élményt. Azaz nem a megúszásra kell játszani folyton. Érdemes odatenni magunkat. Hallottam arra lehetünk büszkék amit magunk értünk el. A más tollával villogót lenézik. :) Kati

A kedvenc. Akár bevalljuk, akár nem, mindenki életében van kedvenc. Anyukám nagy szívfájdalma volt, hogy az anyjának sem, az apjának sem ő volt a kedvence. Sokszor panaszolta. Annyira igyekezett megfelelni pedig. Kimerülésig terhelte önmagát. Sokszor elgondolkodom ezen. A mostaniakat figyelem ilyen szemmel. Aztán azon is töprengek, akarok lenni bárkinek is a kedvence? Így ahogy vagyok megfelelek vagy sem? Érdemes erőfeszítést tennem? Mennyi energiát vigyek bele? Teszem amit érzek. Ha kellek kellek, ha nem nem. A bölcselkedők szerint: „Amit eröltetni kell, azt nem kell eröltetni.” A párom egyik mondása volt:” Öreg vagyok már bohócnak. Bizonyos korban, tapasztalatok után, belátjuk, hogy megtalál, aki akar. Azért nem árt önmagunknak megfogalmazni, mit szeretnénk. Az univerzum küldhesse felénk. amivel dolgunk lehet. Tudom, hogy nem akarok rosszat senkinek. Ami tőlem telhető volt megtettem. Ha bárki kevesli, sajnálom. Csinálja külömbül! :) Kati