Amikor elköszönnek sokan és szép estét vagy hétvégét kívánnak. Te pedig tudod, hogy sem az este, sem a hétvége várhatóan nem igérkezik annak. Aztán valami csoda folytán nem is annyira gáz, gyakran. Tehát szorong, fél, borulátóbb az ember sokszor, mint indokolt volna. Lehet, hogy vannak nehézségek és hullámvölgyek, mélypontok, ám erőkifejtéseket provokálnak. Sarkall. Ne hagyd el magad! Persze meg is szokta érezni az ember, ha nem jó dolog várható. Valahogy felkészülni próbál. A másik probléma a mosolygós egyén, aki a felszín alatt nagyon is lehangolt. A belül borulátó depressziós. Rajta szoktak csodálkozni, hiszen pozitívnak látszik. Pedig. A hétfőt sokan szomorú napnak tartják. Úgy mondják: „Akkor még a fű sem nő”. A január Az év hétfője. A téli dep. tetőz. Elmúlt az ünnepre készülődés. Szürkeség. Csak olykor van némi napfény. Kell erő kirángatni önmagunkat a csüggedtségből. Teremteni önmagunknak olyan helyzeteket, amiket nem félkézzel oldunk meg. Hiszen elégedettség érzetet a komfortzónánkon kívüli teljesítmény tud adni az embernek. :) Kati