Jutalom. Évvégék közeledtével cégek éves jutalmakat osztanak ki. Fizetés emelések következnek. Kérdem az ismerősöm:” Számítasz százezerre?” ” Annyira minimum.”-feleli. Aztán el lehet gondolkodni. Kapunk valamennyit? Bármit is? Vagy még egy ünnepi évzáró étkezést is bajosan? Igen irigykedhetünk. Ha lehet ne úgy, hogy a másik ne kapjon. Hanem úgy, hogy bárcsak kaphatnék én is. A javak elosztásánál mindig is az erőteljesebbek, a dominánsabbak férkőztek előre. Aztán, azzal mit kezdtek a telhetetlenebbek azt is megnézhetjük. Mennyire élnénk az ő bőrében? Mennyire viselném a testét? Szívesen léteznék az agyával? ……. A teendőivel?…… A gondjaival? Az életmódja? Kedvemre való volna? Akarnám csinálni azokat naponta?……. Alaposan gondoljuk át! Azzal a működésmóddal jutott arra a szintre. Dönthetünk úgy, hogy követjük, ha az is irigylésre méltó. Illetve amennyit a gyomrunk elvisel mindabból, ahogyan ő létezik. :) Kati