Indul a 4 éves az oviba a szürke esősben Kezében az ernyővel néz kifele a kocsiból. Tőlem egy puszót az ablakra kapott. A mosolya az erőm mára, ha megyek az arénába. Amikor udvarol majd lesz ötlete a megszeretettjével való játékosságra. Talán a puszi az ablakon felvillan. Felvillan nekem is, hogy milyen furaságokat tett anya és a mama. A régi buszon förtelmes volt a levegő, amikor kellett mennünk a belvárosba. A péknél meleg kenyeret vettünk és elsősegélyként letéptük a sarkát, úgy majszoltuk. Nem érdekelte a mamám, ha voltak akik ezen. megbotránkoztak. Azóta is a kenyér szélét szeretem és távolságtartással kezelem a bármilyen tetteimen ítélkezőket. Lám mennyi útravalókat kaptam! A spontaneitás emberi. A robotika a tervezett gépeibe ezt a jövőben, hogy teszi? Mégiscsak meg kell a hús vér embert is hagyni!!! :) Kati