Szedem a körtét. A gyümölcs még jó részei adják a reggelimet, a sérült részeket a tyúkok kapják meg. A szépeket másoknak kosárba teszem. Mások is így tesznek? Nem tudom. Évek óta így osztom a kertemben termetteket. Szívet melengető amikor örülnek a bio gyümölcsnek. Bár hagyott rám apám felszerelést a permetezéshez, de még nem próbálkoztam vele. Sajnos így a termések kevésbé szépek. Torzulnak, sérültek. kisebbek. Amíg lehet adok másoknak is. Jó érzéssel tölt el. Hálás vagyok, hogy megtehetem. A nagymamám és az anyukám emlékszem a süteményekből adott másoknak. Akinek épp nem volt. Nem gondoltam rá, hogy másolom a tetteiket. Még mennyi ilyen van a viselkedésünkben, amit egyszerűen csak úgy kell tennünk. Aztán, ha jobban felidézzük így láttuk, így szoktuk meg. Sosem gondoltam, hogy majd tyúkjaim lesznek. Ám apám sokat foglalkozott vele. Galambokat is nevelt. A szárnyasokgondozása része volt az életének. Hát nekem is így lett. Sportolok, ez kamasz koromtól szokásom. Apám remekül lovagolt. A gyerekem is sportol. Evidens. Mozgás az élet. Vajon az utánunk következők milyen szokásainkat követik? A kert gondozása is az életem része. Látom a gyerekeim is a kertben, a szabadban vannak, amikor csak lehet. Bízom benne, hogy az övéik is majd így tesznek.:) Kati