A nokedli amit krumplival készítenek és pirított savanyú káposztával kevernek össze. Gyakran volt kiskoromban nálunk, mert olcsó és vitamindús étel. Hideg szürke téli nap jut róla eszembe amikor behúzódtunk anyámmal a meleg szobába és ilyet ettünk. Beteg voltam és vele voltunk kettesben. Ilyenkor nem rohant a tőlem sürgősebb teendői után. Hanem velem töltötte a napot. Énekelt velem az unokatestvéreimtől kapott énekkönyvből. Ilyenkor a gyerekek szervezete mintha csak kimenőt kérne a rohanó világ elvárásaiból, követelményeiből. Hadd lehessen újra egy kicsit anya melegséges közelében. Szürke borongós esős hideg napon jut ez eszembe, amikor egyedül a szobámba húzódom. Emlékeztet a helyzetre a légkör. Mintha csak most is itt lenne velem a mama. Pedig már 10 éve odaát van. Szülőként, ha a gyerekeim köhögni kezdtek, a drukk elindult mindig bennem, hogy hiányozniuk kell és azt hogyan pótolják be, mert körülményes. Ám ilyen melegséges élmények is erősítik az embert. Útra valót adnak az életre.  :) Kati