Hívjuk a barátomat, akinek a történetét továbbadom, mondjuk Péternek. Amúgy más néven szerzőként dolgozik itt, a Férfiak Lapjánál, és a Keresztény Férfiak Társaságának tagja. Másfél évvel ezelőtt mesélte el ezt az eseményt, az akkori (2011-es) lelkigyakorlatunkon.

„A régi cipőgyárnál sétáltam, amikor egy roma párra lettem figyelmes. A férfi szörnyű módon üvöltött a nővel. Volt velük egy rémült kisgyerek is. Nem gondolkodtam sokat, fogtam magam, és átmentem az út túlsó oldalára, mert velem pont szemben történt a dolog. Megkérdeztem a férfit, miért gondolja, hogy így kell megoldani egy problémát? Jóval szelídebben magyarázkodni kezdett, mire én a lassan távolodó párjára és gyermekükre mutattam. „Jó ez így? Mit lát ez a gyerek? Hogy kell bánni a nőkkel? Mit él át a felesége?” Belátta, hogy hibázott, és magyarázkodott, hogy hát hirtelen haragú, és így történhetett ez az egész.”

Ketten hallgattuk a történetet, Pali bácsi, és én. Mindketten elismertük, hogy nem lett volna merszünk odamenni. Péter azt mondta, nem is tudja, nem jutott eszébe félni. Nem volt kérdés, közbelép-e vagy sem.

EZ az a férfiszellem, amiről beszélek. Az IGAZI férfiasság.

;-)

Zoli