4 fajta típust említ az Emberi játszmák című könyv az emberek egymáshoz való viszonyát tekintve. Az első szerint: „Mindenki oké, én is az vagyok.” A második úgy véli „Senki  sincs rendben”. A harmadik szerint: „Mindenki rendben, csak én nem”. A negyedik pedig Úgy véli, csak ő van rendben, rajta kívül senki sem. Ismerjük ezeket a típusokat. Az ismerőseink közt gyorsan felfedezzük. Egy egy elejtett félmondatból beazonosítható, ki hogyan helyezkedik a világban. Hiszen hallhatjuk például: „Senki sem teljesen normális”. Valami abnormitása van mindenkinek. Tulajdonképpen mindenki felfedezhet önmagán olyan megnyilvánulást amivel pszichológus kezelhetné. Ez tipikusan a senki sem oké kategória. A mindenki rendben, csak én nem típus, az örök szorongó, mindenkinek tiszteletet megadó. Aggodalmaskodó. Aki pedig ennek az ellenkezője, az igazán nehezen elviselhető típus. Fiatalok úgy is mondják: „Csak ő „helikopter” :) Az összes többi ember hozzá képest sehol sincsen. A tipikus hímsoviniszta. Vezetés közben mindenki mást leszól. Fölülről beszél hozzánk. Mintegy kinyilatkoztat. Az általa vélt okosságokat kéretlenül osztja. Ám ha alaposabban megfigyeljük ezt a típust felfedezhetjük, bizony túlkompenzál ezzel és a szíve mélyén tart attól,hogy pont az ellenkező helyzet áll fenn. Rejteni törekszik a gyenge pontjait. Önmagunkat is megfigyelhetjük ilyen szempontból. Melyik típushoz tartozunk leginkább? Miért lettünk ilyenek? Tudunk-e módosítani valamennyire? :) Kati