Szenvedélyünk a nő, s szenvedélyük vagyunk mi: férfiak. S mégis sokszor hiába az epedő vágy, a megújuló kívánság: nem tudjuk összekötni tartósan az életünk. A statisztikák azt mutatják, hogy még a szentségi házasságban élők közt is elenyésző mértékben kisebb a kapcsolatok, sőt családok széthullásának mértéke, (minden második házasság) mint a vallásra, hitre közömbösen tekintő embertársaink közt.
Megérett az idő, hogy kiálljunk a párkapcsolatokért? Elvi szinten a homoszexuális, illetve leszbikus párokért is, bár konkrétan őket ezúttal még senki sem képviselte. Majd legközelebb – ha kívánják ezt, és tesznek is érte.
Kiállás Napja – A Párkapcsolatokért; 2014.08.23, Kőszeg
Az első időpont, és első helyszín. Egyelőre a következő szervezés alatt. Civil kezdeményezés, mely mögött a Férfiak Lapja internetes magazin, és a rendezvény napján még alakulóban lévő Férfihang Civil Szervezet áll. Kőszeg Fő terére Toplak Zoltán, a Férfiak Lapja főszerkesztője állt ki, hogy felhívja a figyelmet a problémára, és buzdítson a megoldásra.
Az ötlet rendkívül egyszerű: végy egy lepedőt, írj rá három különböző színnel a nőknek, a férfiaknak, és mindkettejüknek egy – egy buzdítást, mely egyben kezdő irányt is mutat; tégy hozzá olyan zenét, mely eleve férfi és nő (vagy egymást szerető két férfi és egymást szerető két nő) örömteljes együttlétét hivatott szolgálni (tánczenét): és kész a program.
Négy órán keresztül olvashatták a zene mellett az arra járók a nekik szóló mondatokat, hallgathatták Lovas Róbert szerzeményeit, vagy éppen a Bergendy zenekar játékát, és mondhatták el a főszerkesztőnek mindazt, amit a nekik szánt üzenet előhozott belőlük.
Különösen emlékezetes volt egy bíborvörösre festett hajú energikus hölgy, aki őszintén (mint mindenki) mondta, hogy a szeretet és kötődés mellett kell nyelni is, és kifejleszteni azokat az egyéni mentális technikákat (megbízható barátnővel megbeszélni, nagyot sírni, egyéni hobbit találni – lehetne sorolni) melyek időnként még az amúgy jól működő kapcsolatot is segít elviselhetővé tenni. A beszélgetés vége felé többször elcsukló hangja jelezte, hogy van neki is, ami fáj, amit hiába vár a párjától, az még nem hajlandó megenyhíteni. Nem ő volt az egyetlen, aki sírással küzdött, egy másik asszonyból a gyász még fel nem dolgozott fájdalma jött elő: ő gyorsan el is búcsúzott.
Egy mélyen őszinte férfi arról beszélt (igaz, kb. tíz centis távolságból) hogy az első hét év boldog. Aztán egyre kevesebb a szex. Elég egy összezörrenés, és éhezhet a férfinép. Onnantól güri a család, alkalmi örömökkel.
Volt, aki a szabadságának örült. Egy kissé férfias küllemű hölgy, aki viszont pont a férfias védelmező erőt hiányolta a férfiakból, közölte: ő huszonkilenc év után vált el. Neveli fogyatékos fiát, és örül a délelőttöknek, melyek a fiú elfoglaltsága miatt csak az övéi.
A képeket ad hoc, az arra járók készítették, s így bizony szűkös a választék. Viszont ennek a motoros nőnek szép sminkje és csinos frizurája volt, melyek egy szabályos arcot díszítettek. Jó volt beszélgetni vele. ;-)
Egy csinos asszony arról kérdezte a főszerkesztőt, hogy mit lehetne tenni, hogy a férfiak megint férfiak legyenek, mert ő nagyon hiányolja az erősebb nem igazi kiállású tagjait a környezetéből. Azt a választ kapta, (mint lehetséges megoldást) hogy a férfias feladatok átvállalása helyett egy, a másik helyzetét megérteni igyekvő, de őt az eredeti férfias szerepeibe visszaterelni próbáló magatartás segíthet. Pl. sokszor a nők kénytelenek konfrontálódni kellemetlen helyzetekkel, emberekkel. Célszerű lehet megmondani a társuknak: „Megértem, hogy nem szívesen vállalod fel azt a helyzetet, ami érzelmileg fáj, vagy kényelmetlen. De ettől is vagy Férfi a szememben, hogy ilyenkor számíthatok rád. Helyettem, vagy mellettem nézel szembe velük. Mert nekem sem kevésbé könnyű, mint neked. Sőt.”
Az egyik legtanulságosabb mondandója talán annak az édesapának volt, aki elmesélte, hogy ő harminckilenc évesen házasodott, és a felesége is harminckettő volt akkor. Kivárták az idejüket, így kiforrhatott mindkettejük személyisége. Eleget éltek előtte – a szó teljes értelmében, nem csak a szórakozást értve alatta. Ma három nagy fiúk van, s bár rendszeresen a nagypapájuknak nézik őt, de akkor is megérte várni.
A rendezvény csúcspontja volt, amikor félig leszervezett módon „spontán táncolt” a főszerkesztő, egyik jóbarátja élettársával. A barát tudott a táncról, de az élettárs nem.
Bátor volt a hölgy? Vagy „csak” bízó szívű? Mindenesetre jól táncolt Kőszeg közepén.
;-)
Zoli