Tartom a kezemben. A két jérce tojni kezdett. Apám jut naponta róluk az eszembe. Apám sima meleg ujjai és tenyere. Persze csak korosan volt ilyen. Amikor még aktív volt a kertben és a munkahelyen, akkor be voltak az ujjai repedezve. A tyúkok tartását tőle tanultam el. Adnak naponta bio tojást. Különösen, ha szedek nekik egy vödör füvet. Vagyis szinte kikísérnek a kertbe. Közel a földhöz kicsit módosul az ember szemlélete. A világ dolgai elsimulnak. Kevésbé van a rohanásnak értelme, jelentősége. Minek is? Kérdem. Mi végre? Jobb lesz e bármi is, ha hajszolt az ember? Tehát tanít a természet. Valamint még a síron túlról is az ember. :) Kati