Énközpontú, önszerető a nárcisztikus ember. Hosszú távú kapcsolata ritkán van. Létezik a figyelmetlen és a túlérzékeny fajtája. -Olvashattam a pszichológia lapban is róla. Az egészséges ember derüs szomorúsággal képes szemlélni, ha a sors mostohán is bánik vele. A nárcisztikus viszont pesszimistává válik. A figyelmetlen fajta arogáns, agresszív. Nem érdekli más reakciója, szemkontaktust sem keres. A túlérzékeny a kritikára, összpontosít a támadásokra, mindig valamilyen veszélyt kerül. Gátlásos, szégyenlős, noha vágyik megmutatkozásra,de önértékelési zavara van. A figyelmetlenről lepereg a kritika, gátlástalannak tűnik. A túlérzékeny vívódik a kritikán, félénk és sérülékeny, pedig  nagy a belső vágya  a középpontba kerülésre, a megmutatkozásra. Meggyőződése, hogy végül elutasítják. Erősen fél a külvilágtól. Annyira vágyik elismerésre, hogy a környezettől szinte kierőlteti a csodálatot. A túlérzékeny, konfliktuskerülő, erősen figyel, állandó készenlétben, hogy mikor bántják. Minden kellemetlen helyzetet veszélyesnek vél. Élettere beszűkül. Álmatlanság is gyötörheti. Intim kapcsolatai rövidek. Mivel a kezdeti fény, az idealizált állapot megkopik. Az új partnertől csodálatot, megerősítést, feltétlen szeretetet igényel. Például kapcsolatban a férfi, ha nárcisztikus, mindenképp elismerést remél. Ha nem kapja meg akkor engesztelhetetlen, keserű,sértett. Védekezésül a másik félt leértékeli, elutasítja, hogy a saját önértékelése ne sérüljön jobban. :) Kata