Őszintén? Nincs sok írni való. A Vértanúk tere gyönyörű, a Parlament mögött a Kossuth tér pedig lenyűgöző. Tavaly novemberben még munkások, kövek, kerítés mindenfelé, most térkövezett utak, virágok, fák, bokrok, békés emberek, és messziről úgy tűnt: Mátyás király ágaskodó lovasszobra. Mindez csodás tavaszi napsütésben, kíváncsi, max. közömbös emberek között.
Egy asszony kezdett csak vitatkozni velem, hogy egy nő nem élheti le az életét a konyhában. Próbáltam elmagyarázni, hogy egy molinóra egy kibontakozóban lévő mozgalom összes tudását nem tudom ráírni, és nem is célszerű. Az utca embere kb. 5-6 mp – t tölt el a molinó elolvasásával, és a ráírt üzenet kb. 20%-át viszi magával. Pár mondatba kell belesűríteni azt, amit a legfontosabbnak gondolunk.
Öntöztük a társadalom lelki földjét. Én ott – még egyedül; mások a háttérben, imával, lélekben jelen.
A média most sem vett tudomást a demonstrációról. Nem baj. Jönnek még a mi utcánkba! Igaz, Mick Jagger szavaival élve: az egész nem fog tovább tartani 15 percnél.
De annyi elég is lesz.
;-)
Zoli
Képek: