Gyászol az is aki szakítás miatt veszíti el véglegesen a társát. Sőt akinek meghal a párja, az sosem láthatja, ám a szakító félben levők láthatják és tudomásul kell venniük, ha az illető már mással van. Ez rendkívül fájdalmas, ha  még szeretne az ember a másikkal lenni, de az illető nem akarja. Különösen fájó, ha mást akar. A gyászmunkának időt kell, hagyni. Nem érdemes sürgetni. Addig gyászol az ember, amíg az új partnert már az előzőhöz nem hasonlítja. Gyógyult az érzelmi veszteségből. Tipikus dolog, ha gyász esetén lázas tevékenykedéssel próbáljuk elterelni a figyelmünket. „Inkább túlvállalom magam, hogy ne agyaljak”-mondják a gyászolók gyakran. Ilyenkor bizony lefogy az ember. Némelyek elég sokat. A sok tevékenykedéstől felgyorsul a szervezet anyagcseréje. Módosul a pajzsmirigy működése. Aki keresztül megy rajta tapasztalja. Aki mindezek elején van, jó ha olvas róla. Nem is annyira evidens,mint gondolnánk. Nagy türelem kell ilyenkor önmagunkhoz. Megértően tudomásul venni saját szervezetünk reakcióit. Hinni benne, hogy idővel túl leszünk rajta. A sebeink begyógyulnak.  :)Kata