Olvad a hó is,
pakolgat a jég is,
üdezöld csipkében
sejlik a határ.

Bomlik a felhő,
simogat a szellő,
a fagy csizmája 
távoli tájakon jár.

Nyílik a lomb is,
nyílik a szív is,
a ködpaplan reggel
gyöngyöket dobál.

Tavaknak tükrében, 
szemeid fényében,
tavasz pezsgés
otthonra talál.

(A szerző versét Kiss Evelinnek ajánlotta, és ragaszkodott hozzá, hogy a mű csak a hölgy engedélyével jelenhet meg. Megkaptuk. :-) )