„Olyan bizonytalan vagyok. Vagy mégsem? Szokták mondani kollégáim, amikor oldani szeretnék a kételyeik miatti feszült helyzetüket. A mai kor emberének életben maradási képessége attól függ nagymértékben, hogy a bizonytalanságot tűrni mennyire képes. Munkában, párkapcsolatban, gyógyászatban számtalan olyan helyzet van, amikor a helyzetünk bizonytalan. Kivárni kell. A dolgok kimenetele kétséges. Az ezzel járó stresszt tűrni kell. Aki állandóan sürgeti a másikat, a többieket, azt elutasítják, hátrányba kerül, mert ellenszenvet vált ki. A pozíciója egyre rosszabb lesz. Még a közlekedésben, vezetés közben is meg kell szokni, hogy sok a bizonytalan helyzet. Vagyis a helyszínek megközelítése, is sok nem várt eseményt hozhat. Bármi közbe jöhet. Az idegrendszerünk igencsak leterhelt. Sok az elvárás a magánéletben és a munka terén is.
Az egyensúlyban levő embernek vannak kapcsolatai, munkája, tehát képes biztosítani az életben maradást önmaga számára. Ma már alapszintű elvárás egy legalább középiskolai végzettség, de inkább ha lehet, diploma, nyelvvizsga, jogosítvány. Amíg mindezt valaki megteremti, addigra huszonéves, tehát közben párhuzamosan párkapcsolat kiépítésén is dolgozik legtöbbször. Tudjuk, eléggé túlterhelt a korunk embere. A bizonytalanság érzete fokozza mindezt. Gyakran kockáztatni kell. Sokszor érvényesül két egyformán fontos dolog. Sorrendet kell felállítani Ez frusztráló és stresszes. Erős idegeket igényel. Sporttal, relaxálással erősítenünk kell magunkat, hogy tűrjük az ilyen terheléseket. Jó észben tartani. Valamint, hogy ne korholjuk önmagunkat, ha bizonytalanság fog el, idézzük fel a Bertrand Russel, Nobel díjas filozófus idézetét:
„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”
:-) Kati
Néztem a kertben hosszan, amint egyre csak a párját hívja. Úgy látom szegény még a lábát is fájlalja. Emlékszem egyke kicsi lányként egy sérült gerlét napokig ápoltam. A lábára gallyat kötöztem, mert eltört neki úgy láttam. Aztán amikor jobban lett egyszer csak huss elillant. Most erről a kis magányosról eszembe jut, mi minden történt velem azóta. Olyan megértően nézett, mintha csak értette volna a gondolataimat, érezte volna a hangulatomat.Ő pedig egyre csak a párját hívta. Hát felálltam, hogy a bokámra egy kis kötést hozzak. :) Katika
